Kapcsolatink mindegyike fontos. Még akkor is, ha ajtócsapkodással, veszekedéssel is zárul le. Valószínűleg a kezdetek kezdetén nagy szerelem kihűlt, elmúlt, de biztosan van, amit megtanulhattunk, megtaníthattunk. Egyik-másik próbálkozásra úgy is lehet tekinteni, hogy meg sem kellett volna történnie, mert eleve vakvágányra volt állítva, de a jelen tudása és tapasztalása mondatja ezt velünk. Mégiscsak volt annak oka, hogy valakivel kapcsolatba bonyolódtunk.
Ahogy a kapcsolatok mélységében is nagy különbségek tapasztalhatók, úgy a szakításokban is. Érezhetjük úgy, hogy megkönnyebbülünk, de okozhatunk azzal nagy fájdalmat, és ugyanezeket velünk is megtehetik. Egy nagy szerelemnek véget vetni nem örömittas állapot. Az ember lelke tele van fájdalommal, és a múltjának egy részét veszik el az embertől, amely kihat a jelenre is. Idő szükséges a sebek gyógyítására, és általában kicsit befelé fordulunk ilyenkor. Talán még magunkkal is hadilábon állunk, ezért nem biztos, hogy mások társaságára szükségünk van. Akik pedig úgy érzik, hogy a szakítás egy új élet kezdetét jelenti, azok talán szívesebben vetik bele magukat az újba, a társaságiba. Még ez a látásmód sem biztos, hogy késszé tesz arra, hogy új szerelembe bonyolódjunk. Ezt mindenki érzi saját maga.
Az élet nem áll meg akkor sem, ha magunk mögött tudunk egy kapcsolatot. Ami nem működik, azt vagy javítani, vagy cserélni kell. Ha a javítás után sem volt működőképes, akkor legalább megtettünk azért mindent. Ha érzünk magunkban szükséget és igényt arra nézve, hogy újabb párkapcsolatot alakítsunk ki, akkor a nagyja tőlünk függ. Társas lényként szükségünk van kapcsolatokra, beszélgetésekre, érintkezésekre, de egy fájó szakítás után alakulhatnak ki bennünk belső falak, amelyeknek lebontása időigényesebb lehet. Mégis készen állhatunk arra, ha azt vesszük észre magunkon, hogy ha visszagondolunk a korábbi kapcsolatainkra, akkor se düh, se szomorúság, se harag nem jelenik meg bennünk. Ehelyett el tudtuk engedni azt, ami volt, köszönetet tudunk mondani azért, amit azokból a kapcsolatokból, azoktól az emberektől kaptunk. Amint ez megtörténik, már nem tart foglyul a múlt, hanem szabaddá válunk a jövő felé.
Némi sebnyalogatás, magunkba fordulás kell egy fájdalmas szakítás után. Ez is a szerelmi gyászhoz tartozik, és az elengedés folyamata. Amikor feldolgoztuk és elfogadtuk az azelőtt elfogadhatatlant, visszatalálhatunk önmagunkhoz. Rég elfeledett, sarokba állított hobbijainknak élhetünk. Sőt jóval több időt szánhatunk a barátokra. Talán nem mentetek el egymás mellett barátságotokban akkor sem, amikor boldog párkapcsolatban éltetek, mert az igazi barátok mindig támogatják egymást, még akkor is, ha van idő, amikor a szerelemre sokkal jobban figyelünk.
Az is jelentheti, hogy már nem a múltban élsz, és nem siránkozol lezárt kapcsolatodon, hogy boldogan tekintesz szemmel láthatóan boldog szerelmesek láttán. Sőt benned is megmozdul annak a vágya, hogy újból nyitott legyél a szerelemre, egy új kapcsolatra.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!
