Valami kellemesebbre tereljük a szót, ha a halál kerül központi témába. A mi kultúránkban nem készülünk fel arra, hogy egy szerettünk eltávozik. Csak akkor gondolunk igazán az elmúlásra, ha eltávozik egy szerettünk, vagy minket suhint meg a halál szele. Ilyen helyzetben pedig szeretnénk azt hinni, hogy az élet ezzel nem áll meg, csak átalakul. Azaz fizikailag már nincs velünk a szeretett személy, de a lelke mindig velünk marad. Az ezotériában nem jártas is eljátszadozik a gondolattal, hogy hátha mégis vele van elhunyt szerette, csak más minőségében.

Bizony, sokszor egy haláleset döbbent rá arra, hogy az élet mennyire véges és kiszámíthatatlan. Vagy nincs is vége? Szeretnénk hinni, hogy az ember igazi lényege, a lelke, amely kézzel foghatatlan és misztikus, de létező. Abban is szeretnénk hinni, hogy a halál után is van élet, de egy egészen más formátumú, mint amit a földi létben tapasztalunk. Nemcsak a hétköznapi embereket foglalkoztatja, hogy létezik-e a lélek, hanem a tudósokat is.

Az ősi kultúrákban mindig hittek a szellemekben, az istenekben, számukra áldozatokat mutattak be, hogy a saját életüket biztonságban tudhassák. Hittek a halál utáni életben, ezért is temettek az elhunytak mellé tárgyakat és ételt, amelyet a túlvilágra magával vihet a halott. Amióta az ember létezik, foglalkoztatja az is, hogy mi történik velünk a halál után. A tudás és a technika segítségével pedig egyre közelebb kerülhetünk a válaszhoz. Segítenek azok a beszámolók is, amelyeket halálból visszatérő betegek meséltek el. Abban sokan egyetértenek, hogy a test és a lélek egymástól külön létező dolog. A tudat által létezik az anyagi világ, amelynek a halál vet véget, vagyis a halál pillanatában a tudat elválik a testtől, tértől, időtől. Több szakember egyetért ezzel, mint ahogy azzal is, hogy léteznek párhuzamos dimenziók. Ezek mind feltételezések és teóriák, de az ember ősidők óta hisz abban, hogy az anyagi testünkön túl is létezünk valamilyen más formában.

Az ezotéria szerint egyértelműen létező a lélek, amely egy láthatatlan és megfoghatatlan energia, amely a testet élettel tölti meg, és a léleknek köszönhetően mondhatjuk magunkra, hogy „Én”. A lélek – vagy nevezhetjük tudatnak, egónak, szellemnek is – nem kézzel fogható, így a nyugati tudomány nem is hisz a létezésében. Amit nem látunk, nem tudunk vizsgálni, az nincs is. Mindig voltak azonban olyan tudósok, akik hittek a láthatatlan energiában, a lélekben. A halálból visszatérők arról számoltak be sorozatban, hogy kívülről, felülről néztek rá saját testükre. Vagyis a lélek kiszáll a testből a halál után. Az interneten számos fotó, videó látható olyan esetről, amikor a hallott személy teste felett egy halvány ködös folt jelenik meg. Sokan azonnal a kiszálló lelket azonosítják abban. Egy angol pszichológus haldoklókhoz járt a kórházba. A halál beállta előtti és utáni mérés eredményeképp azt kapta, hogy minden esetben 21 grammal volt könnyebb az elhunyt személy teste. De ha hiszünk a párhuzamos dimenziók létezésében is, akkor a halál nem azt jelenti, hogy megszűnünk. A lélek energiája nem pusztítható el.

A legtöbb halál kapujából visszafordult beteg többé nem fél a haláltól, mert amit akkor tapasztalt, az olyan jó érzés volt, nincs mitől tartani. A halálból visszatérve az életet sokkal jobban képesek élvezni és értékelni a páciensek, csak a szeretet az, ami az embert átjárja.

Mindegy, hogy miben hiszünk, de az biztos, hogy az élet nem csak annyi, amit most élünk.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!