Egy betegség, egy baleset, a pénz hiánya, de igazából bármi generálhat olyan feszültséget, amitől felborulhat az addig békésnek ítélt életünk. A rossz után jó következik elvet vallva is el kell fogadnunk, mindig nem lehetünk csúcson, nem lehet mindig jó. A rossz időszakokat is ugyanúgy meg kell élni. Van olyan, hogy amit évek alatt felépítettünk, hirtelen összeomolni látszik. Ilyenkor elhagy a kedvünk, az erőnk is. Tényleg meg kell ezt élni, és meg kell járnunk saját lelkünk mély bugyrait. Lehet mímelni azt, hogy a problémák ellenére is csodálatos a világ, de az hazugság lenne. Olyankor minden kicsit más színezet kap, méghozzá sötétet. Amikor minden borul körülöttünk, akkor hiába szép az élet, és értékeljük is, hogy élünk, mégis csak a saját sebeinket nyalogatjuk, bántanak a történtek. Elhagy az erőnk, és magunkba fordulva töprengünk a miérteken és a megoldáson.
Egy ilyen világösszeomlás akkor is bekövetkezhet, ha gyermekeink vannak. Sőt! Bár elterveztük, hogy a legjobb szülők leszünk, mégis beüthet az, amikor minimálisra csökken életkedvünk és csak a túlélésre hajtunk. A szülők felé elvárásokat támaszt a külvilág, a társadalom, a családtagok, a szülők, az oktatási intézmények és maguk a szülők is. Ezeknek az elvárásoknak szeretnénk megfelelni, de van az a pont, amikor ezeket félre kell tenni.
A túlélési küzdelemben már az is jelentős könnyebbség lehet, ha megengedjük magunknak azt a luxust, hogy nem főzünk. Eszünk, amit találunk, esetleg rendelünk valamit. A főzés szinte napi programunk, de mi van akkor, ha egy-két napot kihagyunk, és más, könnyebb megoldást választunk arra, hogy a családot élelemmel lássuk el? Na, bumm! Valószínűleg mindenkit fel fog dobni a pizza, vagy más, akár egészségtelennek kikiáltott étel is.
Anyaként igyekszünk rendben tartani mindent és mindenkit. Ám akkor sem történik semmi, ha egy nap mellőzzük a maximalista lakásrendezést, és minden lelki ismeretfurdalás nélkül a televízió bambulását választjuk ahelyett, hogy belevetnénk magunkat a takarításba. Minden anyukát megnyugtatunk, helyettünk szinte biztos, hogy senki nem fogja elvégezni azt, így ha egy napot várat magára, nem oszt, nem szoroz. Ha kimerültünk, hát megérdemlünk egy kis pihenést, kikapcsolódást. Másnap újult erővel és sokkal hatékonyabban állhatunk neki mindennek.
Ha engedünk beiktatni magunknak lazább napokat, mindegy hogy épp káoszban van életünk, vagy sem, érdemes kipróbálni. Ilyen alkalmakkor derül ki, hogy a szabályaink nagyját mi magunk alkotjuk meg, és mi szorítjuk magunkat saját kereteink közé. Ha lazábban veszünk dolgokat, akkor is ugyanúgy megy az élet. Néha egy kis lazulás segít gondolatainkat helyretenni, felszívhatjuk magunkat energiával, és a következő napokban ebből tudunk táplálkozni. Ha úgy érzed, hogy erődön felül teljesítettél, kimerültél, figyelmed tereld magadra, családodra és hagyd a munkát egy kis időre.
