Minden gyermek tesz valami olyat, amiért nem jutalmazást érdemel. Sokszor elbújtunk mi is az ilyen helyzetek elől, és teszik ezt most is a gyerekek. Volt, hogy a szobánkba, az ágyunkban találtunk menedéket. Nemcsak ilyenkor bújtunk az ágyunk biztonságába, hanem akkor is, ha mástól féltünk. Mondjuk a sötéttől. Ugye ismerős helyzet? Van, akinél még felnőtt korban is megmaradt a sötétségtől való félelem. A kisebb gyermekekre általánosságban igaz, hogy úgy hajlandóak szobájukban és egyedül aludni, ha valamilyen kis fényt varázsolunk a szobájukba. Mindegy, hogy egy éjjeli lámpa fénye az, vagy csak egy kis éjjeli fény, de szükségük van a kis fényforrásra ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat és ne azon gondolkodjanak elalváskor, hogy mikor jön értük valamilyen szörny.

Még ha felnőtt fejjel tudjuk is, hogy szörnyek nem jelennek meg otthonunkban az éj leple alatt, akkor is félhetünk. Miért?

Ennek oka az, hogy az ember így próbál védekezni. Ez a védekezési mechanizmus még az ősidőkből származik és máig nem vetkőztük le. Az egykoron élő emberek nem a boltból szerezték be élelmüket, hanem halásztak, vadásztak, gyűjtögettek. A vadászatot nappal hajtották végre, hiszen akkor látták leginkább az eleségként becserkészett prédát. A mi szemünk a nappali életmódhoz szokott, életmódunk is ehhez igazodott. Az éjszaka azonban veszélyes volt az őskorban élő emberek számára. Akkor maguk is prédává válhattak volna. Az embernél is volt nagyobb ragadozó, amely az emberre, mint zsákmányra tekintett. Ha ezt el akarták kerülni az ősök, akkor esténként biztonságos helyre kellett húzódniuk éjszakára. Már akkor sem mi voltunk az igazi csúcsragadozók, mint ahogy most sem. A mai világunkban csupán annyi változott, hogy az emberek a gondolkodás, a tanulás és a technika fejlődésével már olyan eszközökkel védhetik meg magukat a ragadozókkal szemben (védőfelszerelések, fegyverek), amely az őskorban élt embereknek nem volt lehetőségük. Puszta kézzel most sem tudnánk legyőzni sok csúcsragadozót.

Az ősemberek számára a kezük volt a munkaeszközük és fegyverük is. Amíg a világosban felismerték a helyzetet, képesek voltak vadászni, gyűjteni, addig az esti sötétségben teljesen védtelenné váltak. Márpedig számos nagy vadász az éj leple alatt cserkészi be prédáját, mert az éjszakai életmódhoz igazodtak. Már a szürkület is félelmet kelt az emberben, de a sötétség egyenesen kiszolgáltatottá teszi.

Ma is csak úgy tekintjük magunkat csúcsragadozónak, ha mindenféle fényforrással és technikával vagyunk felvértezve. Ezek nélkül éjszaka még mindig él bennünk az ősi, sötéttől való félelem, amikor valójában az ismeretlentől rettegünk. Ez a félelem sokkal inkább hasonlítható a rossz megérzéshez.