Hol rontod el? Kérdezgeted folyton magadról, amikor már megint abban a helyzetben találod magad, hogy kifelé kandikálsz egy kapcsolatból, esetleg már vége is van. Még inkább erősödik az emberben a kérdés, ha boldog párokat lát maga körül, akik szerelmesek, eljegyzésüket ünneplik, tervezgetik a közös jövőt. Te is vágysz erre, mint mindenki, ám azt is ugyanúgy érzékeled, hogy a nagyon jónak hitt kapcsolatok sorra esnek szét, válással, veszekedéssel, költözéssel párosulva. A kezdeti nagy érzelmek eltűnhetnek és az igazi szerelmespárok nagy pompával és ceremóniával kötik össze életüket, majd akár néhány hónap, vagy néhány év alatt a válás mellett döntenek. A helyzet pedig csak egyre rosszabb.
Még a kutatók figyelmét is felkeltette az, hogy vajon miért döntenek úgy az egykori szerelmesek, hogy elválnak egymástól. A vizsgálat alanyait olyan emberek jelentették, akik a hosszú évek alatt is megmaradtak házastársuk mellett, a másik csoportba pedig azok tartoztak, akik elváltak. Habár látható különbség nem volt az emberek között, azonban ha elektródákkal vizsgálták az alanyokat, mégiscsak szembetűnő volt a különbség. Azok, akik elváltak társuktól, fiziológiailag aktívabbak a nem váltaknál. Méghozzá az ilyen típusú emberek mindig olyan állapotban vannak, mintha bármikor támadniuk, vagy védekezniük kellene valaki ellen. Még a társukkal való egyszerű beszélgetés során is olyan értékeket mutattak a gépek, mintha épp védekeznének, vagy támadnának.
Akik a házastársukkal együtt éltek, azok mind belsőleg, mind külsőleg is a nyugalmat árasztották magukból. Lerítt róluk, hogy megvan a saját kis közegük, megszokták, szerették, és azon nem is kívánnak változtatni. Életüket a hála mentén élik, értékelnek mindent, ami a társukban megtalálható, és nem keresik bennük a rosszat, nem kritizálják. Valóban érdekli az, hogy a párja mit érez, mit gondol, mi történt vele aznap. Még akkor is, ha apróságokról van szó, de odafigyel társára. Azok a párok, ahol az egyik vagy oda-vissza alapon folytonos a másik fél kritizálása, egy idő után már egyáltalán észre sem veszik egymás jó tulajdonságait. Csakis a rosszat keresik a másikban, és aki keres, az talál is, még akkor is, ha valójában az a rossz nem is az. Az ilyen kapcsolat gyilkossá, mérgezővé válhat nemcsak lelkileg, de ugyanúgy kihatással lehet a fizikai állapotra is.
A kapcsolatok legelején, amikor a rózsaszín köd még a fejmagasságban lebeg, akkor minden sokkal varázslatosabb, nagyobb fokú az intimitás is. Természetesen ez a köd múlik, de a tartós kapcsolatban a fokozott intimitást felváltja a másikkal való törődés, a kedvesség, a nagyvonalúság.
Az élet nem mindig fenékig tejfel. Egyes életszakaszokban komoly fizikai és lelki terheket kell megélnünk, amelyek hatnak kapcsolatainkra is. A kapcsolatot felépítő és összekötő szeretetet nem szabad hagyni elsorvadni. Dolgoztatni kell, méghozzá folyamatosan.