Hosszú ideje próbálom megérteni – és szerintem nem vagyok ezzel egyedül –, hogy miért mennek be emberek egy valóságshow-nak nevezett állatkertbe, hogy aztán testileg-lelkileg lecsupaszítva jöjjenek ki onnan. Találgathatunk napestig, de talán hagyjuk is inkább a kérdés megválaszolását a médiaszociológusokra.

Ami viszont újabban kiveri a biztosítékot, az az a trend, ami már évekkel ezelőtt megjelent a tengerentúlon, majd később hazánkban is. Tini, és annak már nem igazán mondható fiatal lányok töltenek föl magukról home videókat, amelyeken a legújabb vásárlásuk eredményét vagy éppen a szülinapjukra kapott ajándékokat mutatják be. Mindezt olyan alapossággal és komolysággal, mintha éppen műsort vezetnének. A saját műsorukat.

A média káros hatásáról lenne szó, ami fokozottan veszélyes a lányok még nem teljesen fejlett személyiségére? Vagy a celeb-jelenségről, azaz arról, hogy titkon mindenki figyelemre vágyik? Ami önmagában nem lenne baj, na de ennyire. Vajon miért érez valaki ennyire erős késztetést arra, hogy kamera előtt rácsodálkozzon vagy erőltetetten sikongasson a beszerzett kozmetikumok vagy ruhák láttán?

Ezek a lányok nem tűnnek beképzeltnek vagy butának, némely videóban még szimpátiát is keltenek bennünk, és egyszerűen csak a nagyközönség elé tárják véleményüket a rúzsokról, púderről, körömlakkról, ruhákról, mindenről. Néha az az érzésem támad, hogy csupán a segítő szándék vezérli őket az információ-megosztásban, mert annyi megjegyzést fűznek a sminkek és ruhák világához, hogy az akár informatív is lehet.

De tényleg ez volna a legjobb módja az információ-megosztásnak? Ha igazán segítőkészek szeretnénk lenni, nem egy tematikus blogot vagy Facebook-oldalt indítanánk? Mert azt elmondhatjuk, hogy ebben a formában ennek nincs se sok haszna, se értelme. Az, hogy esetleges információkkal egészítik ki mondanivalójukat – melynek lényege az éppen frissen beszerzett termékek bemutatása –, nem kompenzálja azt a mérhetetlen exhibicionizmust, ami a felvételeken egyértelműen megmutatkozik.

Extrém módon vágyunk a figyelemre, mely napjainkban oda-vissza működik: megfigyelni akarunk, és azt akarjuk, hogy megfigyeljenek minket. Ezt persze csak fokozza a közösségi média és az egetverő „megosztási-láz”. Azért reméljük, néhányunknak sikerül a földön maradni.

Az említett jelenségre íme egy hazai példa, ajánljuk figyelmükbe:

http://www.youtube.com/watch?v=xuD9eNk2kYY