Costa Rica egy kis közép-amerikai ország, amely szinte érintetlen volt addig, amíg Kolumbusz Kristóf meg nem hódította Amerika földjét. Csak ezután, néhány évtizeddel később érkeztek az érintetlen területekre telepesek. Több hónapnyi komoly expedícióval lehetett akkoriban eljutni a karibi oldalról a csendes-óceáni részre. A XIX. században azonban elkezdték az esőerdőket kitermelni, a szabadon maradt földterületet pedig művelni kezdték, és később már az erdők 80%-át felszámolták. Szerencsére mára már ismét erdő borítja az ország felét, habár ennek csak negyede esőerdő. Pedig az erdők jelentősége itt is nagyon nagy, hiszen a Föld tüdejének számít. A szárazföldek 20%-a valamilyen védelem alatt áll, az országban 32 nemzeti park található.

Természeti értékei miatt Costa Rica vonzza a turistákat. Évente körülbelül két millióan látogatják az országot főleg a csapadékmentes téli hónapokban, amely decembertől áprilisig tart. Csakhogy ilyenkor is mindennapos a trópusi eső, zivatar. A szörfösök, az amatőr természetbúvárok kedvelt helye, hiszen a többszintű erdőkben megtalálható élőlények kiváló alanyai a megfigyeléseknek. Sok helyen függesztettek ki az ökoturisták számára 30-40 méter magasságban függőhidakat, amelyek segítik a felderítést. Az amerikai földhídon elterülő ország számos olyan állatnak és növénynek ad otthont, amelyek máshol nem képesek megélni, meghonosodni. A Costa Rica-i biológiai sokféleség itt a legnagyobb, éppen ezért is egyedülálló.

Aki Costa Ricán jár és eltölt ott néhány napot, érzékelni fogja, hogy az országban megszűnt létezni az idő. Szinte jelentéktelenné válnak a napok, órák. Az emberek nyugodtak, az ott élők számára nem ismert a stressz. A legtöbben boldogok, barátságosak, kedvesek. Nem véletlenül nevezik Costa Ricát a világ legboldogabb országának.

A XVIII. század végén, a XIX. század elején kezdték termeszteni a kávét Costa Ricában, amely ma már az ország egyik fő exportcikke. Ha arra jársz, kóstold meg a frissen pörkölt kávéjukat.

(Kép forrása: huffingtonpost.com)