-Hogyan köszönjünk?
Az általános üdvözlés a „ni hao”, ezt használják bemutatkozáskor, az éttermekben, vagy a taxiban. A fiatalok körében az utóbbi időben elterjedőben van az angol után a „hello” köszöntés is. Reggelenként egy rövid „zao”-val köszönjünk, ha elbúcsúzunk, akkor vagy a „zaijian” dukál, vagy szintén angol mintára egy „bai bai”.
-Helyi szokások
Bemutatkozáskor kezet kell rázni, akárcsak itthon, és nem kell derékból meghajolni senkinek. Ha a vendéglátód mégis enyhén meghajolna, követheted a példáját, de nem kell kezdeményezned a hajlongást. Nem kell ölelkezni búcsúzáskor, és a kínaiak az arcra puszit sem kedvelik, ezért ezektől inkább tartózkodjunk, ha lehet.
-Mit viseljünk?
Tulajdonképpen bármit horhatunk, nem fognak ránk ujjal mutogatni Kínában. Azért nem baj, ha nem ordít rólunk turista mivoltunk, úgyhogy ha lehet, kerüljük a hatalmas, fényképezőgéppel megtömött hátizsákokat, vagy a tornacipőket. Nyáron azonban érdemes széles karimájú kalapot hordani.
-Hogyan közlekedjünk?
Pekingben nem szokás a másik előtt nyitva tartani az ajtót, és a mozgólépcsőn sincs szigorú szabály arra vonatkozólag, hogy a sietősök a bal oldalon haladhatnak, a türelmesebben utazók pedig a jobb oldalra húzódjanak félre.
A metrókocsikban is résen kell lenni, ha le akar jutni az ember, a felszálló utazóközönség ugyanis nem fogja megvárni, amíg először leszállnak mások. Emiatt bizony nagy kavarodás, tülekedés és tolongás alakul ki a megállókban. Nem kell megbántódni, ha véletlenül oldalbalöknek. Ha másképp nem megy, inkább igyekezzük mi is ügyesen kitaszigálni magunkat a metróból, liftből, vagy vasúti vagonból.
-A kínaiak igen vizuálisak, ezért ha valaki nem érti meg azonnal az angolul feltett kérdésünket, írjuk le egyszerűen megfogalmazva azt egy darab papírra.
-Bárhová utazunk, érdemes egy-két praktikus kifejezést (mint a köszönöm, kérem, legyen szíves, viszont látásra) elsajátítanunk az adott ország nyelvén, ezzel tiszteletünket is kifejezhetjük a másik nép kultúrájával szemben.
(CNTraveller, kép: thestar.com)