Az olasz konyha kiválóságának tulajdonképpen két fontosabb sarokköve van: a jó minőségű, friss alapanyag, anélkül megette a fene az egészet, illetve a kézzel való készítés. Egy magára valamit adó olasz étteremben nem csak a gnocchi készül házilag, de bizony a tészták is. Ezért ha egy igazán jó olaszos vacsorára vágyom, akkor az Il terzo cerchio kitűnő választás: kiváló minőségű, eredeti olasz alapanyagokból dolgoznak, és mindent maguk készítenek el.

Már ahogy leülve körülnézek, megnyugodva hallom az olasz szót egy-egy asztal mellől. Ez az első biztos jele, hogy autentikus helyen járunk: a Magyarországon élő, vagy ide látogató olaszok is szívesen esznek itt. Az étterem belseje otthonos, mégis elegáns hangulatot sugároz íves plafonjával, kőborítású falaival, vaskos fa asztalaival.

Maga a név is igen szellemes. Dante Isteni színjátékában a falánkok a pokol harmadik bugyrába kerültek, ami olaszul: il terzo cerchio. Minket azonban ebben a bugyorban szerencsére nem büntetnek savas esővel torkosságunkért. Pincérünk udvarias és gyors, remek olasz borokat kínál, illetve a figyelmünkbe ajánlja a napi friss halválasztékot, mely egyenesen a tengerről érkezett.

Előételnek egy nagy tál olasz sajt és felvágott tálat kérünk, illetve nyers bélszín szeleteket, hozzá lapos pizzatészta érkezik körítésnek. Nem kell sokat várnunk, máris elmerülhetünk az élvezetekben. A felvágottak, húsok pillanatok alatt eltűnnek a tányérokról, a bélszín is pompás, a rukkola-ágyra feltornyozott selyempapír vastagságú szeletek szinte szétolvadnak a szájban.

A társaság két tagja friss tengeri halat rendelt, amit a felszolgáló fürge, szakavatott kezekkel bont szét az asztalunk mellett, így nekünk már nem kell a szálkákkal viaskodni. A hal textúrája pompás, nem szétesős, az íze pedig szolid, visszafogott.

Én egy spaghettit kérek friss tenger gyümölcseivel. Elégedetten konstatálom, hogy a tányéromban a paradicsomszószos al dente tészta tetején valóban királyrák, kagyló és polipgyűrűk hevernek gazdagon, és nem próbálják meg feljavítani sok más olaszos étteremhez hasonlóan rettenetes surimi darabkákkal, vagy konzerv-kagylóval.

Ezen felül asztalunkhoz érkezik még egy tányér gnocchi, gorgonzolás öntettel. A kis krumplinudlikon már messziről látszik, hogy helyben készítették, valódi burgonyából, és nem porból. Az ízük sem okoz csalódást: a mennyei szószba meghempergetett falatkák nem kemények, vagy gumiszerűek, nem nehezítik el a gyomrot.

Desszertet ezúttal nem kértünk, de korábbi látogatásaink tapasztalatából bátran kijelenthetem, hogy sem a creme brulé, sem a panna cotta, vagy a profiterol nem egy rossz választás.

Egyszóval ha egy kis olasz hangulatra vágyunk Budapest szívében, akkor irány a Dohány utcában a harmadik bugyor!

(Képek: ciaochowlinda, saját)