1. Két Szerecsen
Számomra ez a hely mindig egy kis sziget volt. Finom kávé, boxos hangulat, nem kicsi, nem túl nagy, belvárosi és barátságos. Na most már úgy tűnik nem az. A pincéreket szemmel láthatóan zavarja már a csakúgy érkezők hada, öröm az arcon nincs, sem kedves mosoly, köszönés alig, csak a rosszalló tekintet mert az ember használni szeretné a bárpult mellé paszírozott három szék valamelyikét. Nem adjuk fel, a szék biztos azért van ott, hogy leüljünk, hát leülünk. Megérkezik a kérdés, mit iszunk, borlap helyett a szokásos „fehér vagy vörös?“ kordinátarendszerben kell mozognunk, ezért leleményesen rábökünk a jégtálba kihelyezett borosüvegekre, abból is a Konyári Chardonnay-re, hogy azt kérünk. Eltelik 8 perc mire érkezik két pohár, persze nem a tálból kiöntött deres finomság, hanem valami a pult mögül. Nem lenne baj, ha hideg lenne. De nem az. Szóvá tesszük, jön a válasz: az is ugyanaz. 1100 forint. Távozunk.
2. Wine and Coffee House
Valamikor ilyen helyet akartam nyitni, amikor még romantikus ötltenek gondoltam, ha valakinek itthon kávézója van. Helyes, hangulatos, bárpultos, kávézós és boros, ahova este vagy napközben csakúgy beugrunk. Valaha forralt borért sétáltunk erre és szinte tele volt. Most rajtunk kívül egy külföldi pár ül mögöttünk, van viszont 4-5 fős személyzet, többnyire hátat fordítva a vendégnek, egymással sztorizva. Többek között arról, hogy már megint elfogyott az étel, tiszta ciki így nyitva lenni, remélem nem kérnek még egy hamburgert, mert nincs hús se. Végre valaki ránk néz, kiválasztjuk a bort, megérkezik, de csak 1 pohárral kapunk. Mondtuk, hogy kettő. Kapunk egy másikat, nem gond. Az idősebb pultban lévő hölgy keresetlen szavakkal és rém hangosan szidja az egyik kollégát, majd az ajtó becsapódik mögötte. 1900 ft, továbbállunk.
Fotó: pinterest.com
3. Callos
Csábító porta, tiszta fényár. Ez valami nagyon menő lesz, biztos. Bár legutóbbi emlékem a helyről egy nyári céges buli volt, de télen még nem próbáltuk ki , hát lássuk. Bárpult nincs, van viszont ósdi belső hangulat, kongó terem, mobilon játszó, ránk sem néző pincér. Kifordulunk.
4. Captain Cook
Ez tudom hogy nem napjaink trendi helye, amolyan sarki bár, de egy próbát megér, Andrássy út mögöttünk, ott ugyanis már semmi nincs, ez már a Bajcsy, mielőtt taxit hívunk egy pohár bort még belénk fér. Legyen vörös. Kettő féle van. Alig merek dönteni. Tényleg igyak meg egy kitudja milyen kékfrankost...nehéz pillanat. „Igyon inkább sört“ - így a pincér, „az csapolt!“. Nézek körbe, törzsközönség azt issza, de inkább nem adom fel. Legyen egy Cabernet Sauvignon. Érkezik. Az olcsónak tűnő üvegpoharat leszámítva túléltük. A hely hangulatát nem pontozom, biztos azt mondanák, nem vagyok fair. Pedig az vagyok. Csak egy pohár bort akartam inni, szép pohárból, ahol mosolyog rám a pultos és Európában érzem magam.
Taxit hívunk. Otthon elővesszük a behűtött finom borok egyikét és hozzá a kedvenc boros kelyhünket, és békésen, egymásra mosolyogva megisszuk a kanapén.
