Amennyiben mi magunk lennénk a harsányan társalgó kolléga, ez esetben a szakember azt javasolja, hogy tartsuk tiszteletben a körülöttünk lévő embereket. Nem rossz ötlet, ha egy Post-it lapot ragasztunk a telefonunk mellé egy „Ez valóban másokra is tartozik?” felirattal. Itt a „mások” természetesen a körülöttünk ülőkre vonatkozik. Erről majd minden alkalommal eszünkbe fog jutni, amikor felvesszük a telefont, hogy mi az, amit nem kell feltétlenül a többiek orrára kötni. Ha halaszthatatlannak véljük az egyes magánbeszélgetéseinket, inkább menjünk be az egyik üresen álló konferencia terembe, vagy sétáljunk ki az iroda elé, vagy az erkélyre.

Ha viszont az elszenvedői vagyunk a közlékeny kolléga a magánéletének minden apró részletére kitérő lefetyelésének, több választási lehetőségünk is van a probléma kezelésére.

Amennyiben alapvetően jó viszonyt ápolunk a locsifecsi illetővel, nyugodtan sétáljunk el az asztala mellett, miközben épp a telefonon a hétvégi szuper csajospartit tárgyalja részletekbe menően, álljunk meg, igyekezzünk elkapni a pillantását, majd amikor ez sikerült, mutatóujjunkat tegyünk határozottan a szánk elé. Ebből remélhetőleg tudni fogja, hogy a magánéletére a környezetében ülők egyáltalán nem kíváncsiak.

Ha nem érezzük ehhez e lépéshez elég meghittnek a viszonyunkat, a legokosabb a szakemberek szerint diszkréten megemlíteni a dolgot a főnökünknek. Nem árulkodós módon persze, de egy „mit gondolsz, nem lenne baj, ha megemlíteném Zsuzsának, hogy gyakran akaratlanul is fültanúja vagyok a telefonbeszélgetéseinek?” , majd várjuk meg, mit lép erre a főnök. Ha pedig valóban sor kerülne erre a beszélgetésre, azt kezeljük a lehető legóvatosabban és diplomatikusabban.

Sokszor az emberek maguk sem tudják, hogy hangosan beszélnek, vagy azért, mert valóban hallásproblémájuk van, vagy azért, mert erre még soha senki nem hívta fel a figyelmüket. Ezért szorítkozzunk csak a minket zavaró tényekre, amikor az erre való beszélgetésre kerül a sor.

Mindezt egybevéve a munkaetikai szakemberek mégis azt javasolják, a munkaidőben lehetőleg kerüljük a magánbeszélgetéseket. Ha mágis sürgős magántermészetű elintéznivalónk lenne, azt SMS-ben, vagy emailben tegyük.

(BBC, kép: maximebernier.com