Jump to content

Távolabbról nézve…

2015. 09. 29. 10:00

Egyre több gyermeket és felnőttet látni, akik a kezükben tartva készüléküket – legyen az okostelefon, tablet, e-book olvasó stb. – bámulják a kijelzőt és szinte semmi nem tudja őket kizökkenteni ebből az állapotból. Hogyan hat ez a szemünkre?

Az evolúciónak köszönhetően szemünk sok mindenhez alkalmazkodott, a tárgyak távolságának észleléséhez a szemlencse domborodásával reagált az emberi szervezet. Amikor távolra nézünk a szemben található sugártest izomzata elernyed, ám közelre nézéskor megfeszül ez az izom. Amíg a távolba nézés nem megterhelő, sőt pihentető állapot, addig a közelre nézés fárasztó izomtevékenység. A sugártest izomzata megfeszül azért, hogy az egész szemlencse minél domborúbbá válhasson, és a közeli tárgy két pontjáról minél jobban elkülöníthető fénysugár jusson a szembe. A sugártest izomzata mellett még három másik mozgatja a szemünket. Amikor közelre nézünk, akkor ezek az izmok dolgoznak, feszülnek. Minél több időt töltünk azzal, hogy valamit közelről nézünk – mondjuk egy telefont – annál jobban dolgoznak az izmok. Pihentetni úgy lehet, ha felnézünk a tárgyról, messze a távolba.

A legideálisabb az lenne, hogy semmilyen informatikai eszközt nem néznék 50 cm-nél közelebbről. Még ha ezt meg is tudjuk valósítani, és a monitor tényleg kívül esik a minimum 50 cm távolságon, akkor is pihentetésként érdemes távolabb tekinteni időközönként. Ez lenne az ideális, csakhogy általánosságban véve nagyjából 30 cm-es távolságot engedünk magunk és a telefon, monitor, tablet között. Vannak bizonyos szabályok, amelyeket nem árt betartani. Az egyik ilyen fontos lenne, hogy a monitor felső széle legyen szemmagasságban, ugyanis ilyenkor kissé lejjebb nézünk, mintha a monitor közepét bambulnánk. Ez viszont kicsit hasonlít a távolba nézéshez. Amikor közelre nézünk, akkor a közeli tárgyról érkező fénysugarának beesési szöge nagyobb. Ezt érjük el akkor is, ha a monitor a megfelelő távolságra és a megfelelő módon van elhelyezve az asztalon, vagyis a felső széle található szemünk magasságában. Ez megfeszített izommunka a szemnek, de az agy is gyorsabban fárad, ugyanis a pihenéshez hátra kell dőlnünk, az újra fókuszáláshoz pedig ismét előre. Ettől a hintázástól agyunk is többet dolgozik, és hamarabb fárad. Ahogy telik az idő, egyre közelebbről kell néznünk a monitort annak érdekében, hogy éles képet lássunk, végül szemüvegben torkollik ez a cselekedetünk.

(Kép forrása: showyourhope.com)