A Borról Neked című hiánypótló műről itt írtunk, most a könyv kialakulásáról kérdeztük Pánczél Andreát, aki azt is elmesélte nekünk, honnan indult a jó borok iránti érdeklődése.
Marmalade.hu: Egy felsővezető mindennapjait az ember úgy képzeli el, hogy a munkán kívül semmire sincs ideje, elérhetetlen, állandóan „pörög”, a nap végén pedig fáradtan ájul az ágyába. Mennyire igaz mindez, hogyan éli mindennapjait egy felsővezető?
Pánczél Andrea: Számomra is folyamatos pörgést jelent kommunikációs vezetőként dolgozni, de szerencsére sikerül megtalálnom az egyensúlyt a munkám és a magánéletem között. Igaz, hogy én sem kapcsolom ki a mobilomat már legalább 15 éve, de ez leginkább a kommunikációs terület miatt van, viszont nyaralás alatt csak reggel és este nézek rá.
M: Frissen megjelent könyve a hobbijáról, a borászatról szól. Hogyan tudja a mindennapjaiba belezsúfolni ezt az igazán időigényes hobbit?
P.A: A könyv, amelyet közösen írtuk Herczeg Ágnessel, inkább hasznos tanácsokat, tippeket kíván adni elsősorban nőknek, akik szeretik a bort és mindazt, ami hozzá kapcsolódik, nagyon érthető, szórakoztató módon.
M: Egy könyv megírása többeknél terápiás célt is szolgál, kikapcsolódás, kicsit menekülés a mindennapok valóságától. Önnél is így volt ez, vagy egyszerűen csak egy régi vágyát élte ki az írásban, talán célkitűzésként tekintett a könyv megírására?
P.A: Az írás a mindennapjaim része, persze más tartalommal és stílusban. Ez a könyv nem egy irodalmi mű, inkább az eddigi tapasztalatainkat szerettük volna átadni, mert azt látjuk, hogy van igény egy olyan hasznos kézikönyvre, amely elfér a táskában, bárhova magunkkal vihető és előkapható, akár egy borospincében, borboltban vagy épp otthon, vacsorakészítés közben.
M: Mennyire volt kemény dió megírni a könyvet, mennyi időt vett igénybe? Egyáltalán hogyan kell elképzelni Pánczél Andreát könyvírás közben? Elvonul egy kis „bunkerbe”, ahol senki sem zavarja és ott merül bele a gondolataiba, vagy egyszerűen az ölébe veszi a laptopot és dőlnek Önből a gondolatok?
P.A: Ehhez a könyvhöz nem kellett elvonulni könyvtárba, mert majdnem minden a fejemben volt. 10-15 éve járom a borvidékeket itthon és külföldön, kóstolok, egy időben boros tévéműsort is készítettem, tehát azt az időt kellett megtalálni, amikor leírom a tapasztalataimat. Ez pedig a téli, hosszú estékre és hétvégékre esett, otthon, laptoppal az íróasztalomnál született a könyv fele - a másik felét Ágnes írta.
M: Van még olyan téma, esetleg történet, melyet szíve szerint papírra vetnek a jövőben? P.A: A Borról Neked-nek még nem tudjuk, hogy lesz-e folytatása, de az biztos, hogy vannak még témák, amelyek kimaradtak a mostani könyvből. M: Hogyan került közelebb a borok világához?
P.A: A 90-es évek végén már ittam nagyon finom magyar borokat, aztán elkezdtem ezeket felkutatni, jártam a pincéket, megismertem a borászokat, majd részt vettem néhány borverseny média zsűrijében és külföldi kirándulásaimat is a bor köré szerveztem.
M: Idehaza melyik a kedvenc borvidéke és miért éppen az?
P.A: Természetesen most hazabeszélek, mert nagyon szeretem a Badacsonyt, a Balaton Felvidéket, és nem csak a boraik miatt.
M: Legkedvesebb bora?
P.A: A saját olaszrizlingem.
M: Melyik az a bor, amely a legkülönlegesebb volt eddig a kóstoltak közül? A minősége összefüggött az árával?
P.A: Szerintem egy tévhit, hogy legdrágább borok a legfinomabbak. Nemrég jártam Puglia-ban, az olasz csizma sarkában, ahol csodálatos vörösborokat ittunk, palackja pedig nem került többe 10 eurónál. Utóbb egyébként kiderült, hogy attól a borászattól rendeli Mick Jagger is a kedvenc borát.
M: A borászatot a laikusok első sorban férfiakhoz kötik. Mekkora tévhit, hogy ezt a hobbit/szakmát leginkább a férfiak űzik?
P.A: Én nagyon sok női borászt és borszakértőt ismerek, de az valószínüleg tény, hogy a férfiak aránya magasabb ezen a területen.
M: Amennyiben egy hétköznapi borszerető Pánczél Andrea borát szeretné megkóstolni, hol találhatja azt meg?
P.A: Sehol, mert nincs kereskedelmi forgalomban. Olyan pici mennyiséget termelünk, hogy csak a család és a barátok kóstolhatják.
