Hozzászoktunk már, sőt mi több, el sem tudnánk azt képzelni, hogy több napon keresztül semmilyen formában ne tájékozódjunk a világról. Habár igény lenne rá, és lehet hogy egy-két napra játszi könnyedséggel engednénk el a telekommunikációs eszközöket, de egy idő után biztos, hogy űr támadna bennünk. Mi történik az nagyvilágban, és az országunkban?

Ha gyakran használod a közösségi felületeket, gyakran böngészel az interneten, akkor számtalan információval találod magad szemben még akkor is, ha a keresést egy valamire szűkíted le. Ráadásul az egyik ezt tartalmaz, másik oldal pedig egészen mást állít az adott témáról. Egyszóval a töménytelen információáradat közül nehéz megtalálni a megfelelőt. Főleg akkor, ha szándékosan álhíreket gyártanak.

Szinte minden nap találkozunk olyan újságcikkel, olyan online tartalommal, amelyek álhíreket tartalmaznak. Elhuny XY híresség. Szakított az álompár. Még lehetne folytatni a kifordított sztorikat és híreket. Ugye ismerős ez a helyzet? Az álhírek fő célja, hogy felkeltsék a figyelmet, és valamilyen érzelmi reakciót váltsanak ki az emberekből. Mindig is volt olyan, hogy nem feltétlenül a valós tartalmat adták az emberek elé. A bulvárban ez teljesen átlagosnak számít, de a mai korban már ezen jócskán túlmutat az álhírek jelenléte. Álhírek nemcsak hazánkban, hanem szerte a világban megjelennek. A történetek kicsavarása, színesítése teljesen általános a médiában. Az egyszerű és semmitmondó cikket senki nem olvassa, így muszáj érdekessé tenni. A hangzatos címre figyelnek fel az olvasók, és a meglepő fordulatokat, tartalmat olvassák el. A könyvnyomtatás elterjedése felgyorsította azt, hogy információkat gyűjtsön az ember a világból, de az internet ezt csak felpörgette az eseményeket. Az újságszerkesztők szerepe is csökkent, mert ha belegondolunk, akkor a közösségi oldalon mi magunk szerkesztjük a tartalmat, megosztunk, de olvasunk is. Ami minket érdekel, azt tesszük közzé saját oldalunkon, így azzal ismerőseink, barátaink ugyanúgy szembesülnek, sőt reagálhatnak és véleményeket is írhatnak hozzá.

Nagyon nehéz kiigazodni, hogy mely információk valósak, és melyek csak álhírek. Még a tapasztalt olvasók is beleléphetnek a csapdába. Főleg azért nehéz, mert az álhírek is tartalmazhatnak valós tényeket, így aztán nehéz eldönteni, hogy igaz vagy hamis dolgokat tesznek közzé.

Hogyan szűrhetjük azokat a híreket, amelyeknek valóságalapja nulla, vagy nagyon kicsi? Talán ennek is a terepe a család és az iskola lehet. Mind otthon, a szülőkkel, mind pedig az oktatási intézményekben érdemes leülni és elbeszélgetni arról, hogy mit látott, hallott, olvasott a diák. Külföldön már tervezik, hogy iskolai szinten tanítani fogják, hogyan kell kiszűri az álhíreket, és ezt idehaza is érdemes lenne kezdeményezni. A gyanús oldalak, az ismeretlen, külföldi domén végződés mind gyanút kelthet bennünk. Ugyanilyen gyanús lehet a fogalmazás, a helyesírás. Mielőtt bármit is megosztanánk, nézzünk utána annak a témának, lehet valótlanságot állít az egyik felület, így elkerülhetők a kellemetlenségek.