Tudunk az evolúció létezéséről, és tudjuk, hogy az ember is ennek köszönhetően állt két lábra, és emiatt kezdte el úgy használni az agyát, hogy azt előnyére fordítsa, valamint eszközöket készítsen azért, hogy az életét megmentse, megkönnyítse, megvédje magát. Naivan azt hittük, hogy ez a folyamat befejeződött, az emberiség úgy tökéletes már, ahogy van. Amióta a genetikába is belelátunk, azt tanulmányozzuk, azóta tudjuk, hogy bizony nem állt le. A biológiai felépítésünk bizony napjainkban is változóban van. Hiszen változik a világ is, a környezet is, így az embernek is idomulniuk kell mindenhez. Jól tudjuk, hogy élet olyan helyen is kialakulhat, ahol első látásra semmi sem lenne képes megélni. Az emberek is élhetnek olyan magas hegységekben, ahol a levegő oxigéntartalma sokkal alacsonyabb. És persze a sivatagban is élnek emberek, akik alkalmazkodtak az ottani éghajlathoz. Őseinknek igencsak nehéz helyzetük lehetett, amikor az ilyen extrém körülmények között találták magukat. Sok időbe telt, mire hozzászoktak a környezetükhöz. A szervezetükben is változás ment végbe, az anyagcserét szabályozó gének esetében is változás történt, és ezáltal vált könnyebbé az extrém klímához hozzászokniuk. A természetes kiválasztódás során alkalmazkodott egyre jobban az ember a környezetéhez. Az evolúció ma is teszi a dolgát úgy, mint régen. Hiszen két lábra álltunk, elkezdtünk eszközt készíteni, amellyel a vadászatot eredményessé tudták tenni őseink. Az élet más területére is kiterjesztették az eszközkészítést és használatot. Az egykori dús szőrzetet elhagyta az ember, nőtt az agytérfogatunk. Sikeres szaporodásba kezdünk, amely mára azt jelenti, hogy nagyjából az egész bolygót belakjuk. Míg ezt tesszük, észre sem vesszük, de alkalmazkodunk, és vele alkalmazkodik genetikai felépítésünk is.

Az evolúció menetébe egyre inkább belelátunk, és talán túl is fogunk lépni a biológiai korlátainkon. Ma már kutatjuk azt, hogy mi történik sejtjeinkben, egyre több felfedezést teszünk genetikai állományunkban és ezek a felfedezések egyre intenzívebbé válhatnak, egyre több mindent tudunk meg magunkról. A modern technikát pedig már arra is felhasználjuk, hogy annak segítségével egyre inkább kiterjesszük képességeinket, pótoljuk hiányosságainkat. Már van is élő és hivatalos kiborgunk, vagyis biológiai és gépi elemek együttműködését produkáló emberi lény. Az első ilyen ember egy fiatal férfi színvakon jött a világra. A világot fekete-fehérben látó férfi semmi mást nem akart, mint színeket látni. Habár számára a természetes észlelés a fekete-fehér volt, de talált egy olyan sebészt, aki egy implantátumot ültetett be az agyába. A kütyü segítségével észleli a környezet színeit, egy csip segítségével pedig a szín hullámhosszán rezegve hanggá változik a szín. Ez azt jelenti, hogy már beleszólunk a természetes kiválasztódás menetébe. Egy természetellenes versenybe kezdtünk a természettel. Vajon mi lesz ebből?