Ebben a világegyetemben élünk. Még most kezdjük csak felfedezni, apró lépéseket tesz az emberiség már az ókortól elkezdve. Az akkori technika még nem tette lehetővé, hogy az eget kémleljék szuper távcsövekkel, így csak a látottakra és a gondolatokra támaszkodva alkották meg a kor tudósai, filozófusai az elméleteket. Ahogy fejlődött a technika, az űrkutatás, egyre inkább ráláttak bizonyos törvényszerűségekre.

Mostanra már azt is tudják az űrkutatók, fizikusok, hogy a világegyetemünk előtt egy másik világegyetem létezett. Az csak nőtt és tágult, amelyet egészen addig működött, míg az anyagokat egyben tudta tartani. Amint ez az állapot megszűnt, úgy szűnt meg a tér, az idő is. Ami az egyik világegyetem pusztulását okozta, az az új keletkezését is jelentette. A mostani, a mi világegyetemük ugyanúgy tágul, és tágulni is fog, aztán megszűnik. Ez egy örök körforgás, amely az örökkévalóságig fog tartani.  Ez azt is jelenti, hogy a mostani kozmosz egy előző univerzum utódja, és a következő szülője is.

Fizikusok és egy űrkutatók is azt állítják, bizonyítani tudják, hogy ősrobbanás előtt is volt valami. A jelenlegi álláspont ugyanis az, hogy az univerzumunk egyetlen pontból keletkezett, aztán növekedésbe kezdett, és ez anyagsűrűség-ingadozáshoz vezetett, amely megadta az univerzum alapjait. Az ingadozás szabálytalan volt, és ez még most is látható. A mostani álláspontok, mérések, számítások egészen mást mutatnak. Ebben segítenek azok a korszerű űrszondák, amelyek az adatokat szolgáltatják a világegyetemből.

Korábban az univerzumok megszűnését azzal magyarázták, hogy amilyen pici pontból indult az egész folyamat, olyan kicsivé zsugorodik majd össze, és akkor megszűnik. Mostanra már tudják, hogy nem zsugorodik, hanem folyamatosan tágul. Más kutatók azt gondolják, hogy a csillagrendszerek és a csillagok is folyton változnak, robbannak, porukat a világűrbe engedik, amelyekből újabb csillagok keletkeznek. A kozmosz addig tágul, amíg nem tud már eggyé összeállni, az univerzum közepén lévő feketelyuk pedig bekebelezi ezeket az anyagokat. A feketelyuk tömege ezáltal nő, végül akkorára dagad, hogy más feketelyukakkal összeérnek, sőt össze is ütköznek. Végül csak ezek a feketelyukak fognak maradni, mivel azonban nem tudnak tovább táplálkozni, így el fogják párologtatni anyagukat és folyamatosan veszítenek tömegükből, aztán eltűnnek a feketelyukak is.