Jump to content

A hal múltja és jelene az ünnepi asztalokon

2015. 12. 08. 12:00

A karácsony a mai életünkben a roskadásig megrakott asztalt, a IV. század óta ünnepeljük. A karácsonyt böjt előzött meg, amely december 24-e éjfélig tartott. Másnap, azaz december 25-én Jézus születésére emlékezünk. Egyik fő karácsonyi menü a hal, miért is?

A karácsony böjtje szigorú volt, ugyanis csakis zöldségek és tésztafélék fogyasztása volt lehetséges, de ezt enyhítette VI. Pál pápa. Ettől kezdve már az ünnepi asztalon megjelent a hal és más ételek is.
Az ételek nem csak azért kerültek az asztalra, hogy hasukat teletömjék, hanem szimbolikus jelentéssel is bírtak az egyes fogások. A hal a böjti időszak ételeihez tartozott, de mára már ez megváltozott. Lényegében akkor eszünk halat, amikor csak kedvünk van. A magyar konyha múltjában is misztikus szerepe volt a halnak, mert varázserőt tulajdonítottak neki. A halak pikkelye a pénzt szimbolizálta. A hal gyors úszása, mozgása azt vetítette előre, hogy a család életében előrehaladás fog bekövetkezni, emiatt az ünnepi asztalról sem hiányozhatott. A korábbi időkben a karácsonyi ételek között egyáltalán nem szerepelt semmilyen szárnyas étel. Mivel a disznóvágás ideje is ekkor van, így a disznótoros ételek kerültek leginkább az ünnepi asztalra, valamint a hal. Erdélyben ez még ma is élénken él. Hogy miért nem ettek szárnyast elődeink karácsonykor? A válasz a mozgásában rejlik, ugyanis a tyúk hátrafelé kapar, ez rossz ómen volt. A disznó előre túr, a hal előre úszik. A hal gyors mozgású, így az ünnepi asztal ételeként is a haladásra motiválja a családot. A mai napig nem hiányzik sok család karácsonyi asztaláról a halétel.

A hal a megtért ember szimbóluma is, a kereszt mellett a másik legfontosabb, mert a Jézus Krisztusban való hitet fejezi ki. A halételek fogyasztása karácsonykor minden keresztény országban szokás, van, ahol erre kimondottan ügyelnek. Például nekünk, magyaroknak, de a lengyeleknek is szinte kötelező menüje a halleves. Németországban a kaviárt pirítóssal fogyasztják, az oroszok palacsintába töltik a kaviárt és a lazac húsát.

A karácsonyi ünnepkörhöz szorosan hozzátartozik az ajándékozáson túl a bőséges lakoma is. Amíg a reformáció nem tette visszafogottabbá, addig igazán nagy eszem-iszom volt jellemző erre az alkalomra. A hal akkor sem hiányzott az asztalról, ugyanis az böjtös ételnek számított, fogyasztása leginkább városi szokás volt.
Ami régen volt, abból is megtartottunk néhány elemet, de a hal ugyanúgy az ünnepi menü részét képezi. Most már azonban egyáltalán nem ritka, hogy a karácsonyi asztalra valamilyen szárnyas étel kerül, természetesen a disznótoros húsok és a halételek mellett.

(Kép forrása: pinterest.com)