A jégen való sepregetéstől oly mókásnak tűnő játék eredete máig nem tisztázott, mert bár Hollandiát tartják az igazi szülőhazájának, Svájcból származnak az első írásos emlékek az 1500-as évekből. Az első nemzetközi mérkőzést az Amerikai Egyesült Államok és Kanada vívta 1884-ben. A curling 1924-ben mutatkozott be először olimpián Chamonix-ben, hogy aztán jókora kihagyással újra 1998-ben a naganói olimpián tűnjön fel ismét, akkor már női csapatokkal is. A jelenleg is zajló szocsi téli olimpián pedig az egy enden belül elért hét pontjával ötkarikás rekordot állított fel a brit női csapat.

A curling tele van érdekességekkel. Például a curlingjátékosok cipőjének talpán csúszásgátlót és csúszást segítő réteget viselnek. A csúszó láb talpa általában teflonbevonatú műanyag, a hajtó lábé jégen tapadó gumi. A játék fókuszában álló kő egy skót szigetről, Ailsa Craigről származó gránit. Átmérője 30 cm, magassága 12 cm, súlya 19,1 kg. Közepébe lyukat fúrnak a fogantyú számára. Az a bizonyos seprű általában szintetikus anyagú, de készül pamutból, műanyaghabból, textilből is. A pálya általában fedett (ez nemzetközi versenyeken kívánalom), készítéséhez desztillált vizet használnak. Felülete enyhén érdes, piciny domború kiemelkedések vannak rajta. Ennek oka az, hogy a teljesen sima jégen túlságosan tapadna a korong, és irányítása is nehézkesebb lenne. A kis dudorokat úgy érik el, hogy a játék előtt és az ötödik end után kézi permetezőből langyos desztillált vízködöt permeteznek a felületére.

Ha jó lenne érteni a meccs szabályait, jó tudni, hogy minden mérkőzés tíz „end”-ből (játékmenet) állhat. Egy-egy end 8-8 kő csúsztatásából áll. Mindkét csapatnak 73 perc áll rendelkezésére, amelyen felül a csapatok kétszer 60 másodperc szünetet kérhetnek. Az end győztese az a csapat, amelynek köve a célterület középpontjához közelebb vannak az end végén. Magyarország első curling-csarnokát 2005-ben Kamaraerdőn adták át.