Érzelmi ragtapaszként használom a kapcsolatot?
Mindenki járt már ebben a cipőben. Történt egy komoly csalódás az életedben, amiről nagyon szeretnéd elterelni a figyelmed, és épp kapóra jött az a férfi, aki besétált az életedbe.
Kedves és figyelmes veled, egész jól szórakoztok együtt – miért ne adnál neki egy esélyt? Persze ezzel nincs is semmi gond, amíg tényleg komolyan gondolod a dolgot.
Ha viszont a lelked mélyén bármikor feladnád a kezdődő kapcsolatot a korábbi párodért (vagy bárki másért), inkább ne törj össze egy másik szívet emiatt.
Képes vagyok nyíltan beszélgetni a párommal?
Noha nem létezik kőbevésett „párkapcsolati szabályzat”, az biztos, hogy a képzeletbeli verzióban az elsők között szerepelne az őszinte kommunikáció.
Ha úgy érzed, hogy nem tudsz nyíltan beszélni a párodnak az érzéseidről és problémáidról, nagy a valószínűsége, hogy a kapcsolatotoknak lesz egy „lejárati ideje”.
Vagy a másik opció, hogy évek múlva te leszel nagyon boldogtalan. Akárhogy is, egyik sem éppen a legkecsegtetőbb jövőkép.
Ugyanakkora energiát fektetünk a kapcsolatba?
Próbálj meg egy kicsit elvonatkoztatni az érzéseidtől, és külső szemlélőként végigtekinteni a kapcsolaton.
Egyedül te vagy az, aki lelkesen és fáradhatatlanul dolgozik kettőtökért? 10-ből 8-szor te keresed őt telefonon? Vagy inkább úgy érzed, hogy a párod sokkal jobban "részese" a kapcsolatnak, mint te?
Egy ideális világban a hozzáállásotok majdnem teljesen megegyezne, de a való életben sajnos gyakran előfordul, hogy a mérleg nem kiegyensúlyozott – és ezt sajnos nehéz visszaállítani alaphelyzetbe.
Én is fontos vagyok magamnak?
Gyakran hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről a kérdésről. Úgy hisszük, hogy a szerelemnek egyfajta „világméretű önfeláldozásról” kell szólnia; amikor annyira szeretünk valakit, hogy (szinte) bármit megtennénk érte.
Ez tényleg úgy hangzik, mintha egy romantikus film forgatókönyvét olvasgatnád, de egy kapcsolatban mindig két szereplő van; és bizony te vagy az egyik!
És ha valamelyikőtök mindent megtesz a másikért, ott találhatod magad, amiről az előző pontban volt szó: a kiegyenlítetlen mérlegnél.
Megegyeznek a hosszú távú terveink?
Ez egy olyan kérdés, amelyben sokan nem értenek egyet, és ez valamilyen szinten érthető is. Nem feltétlenül kell összeegyeztetnek a jövőbeli elképzeléseteket, hogy tényleg komolyra forduljon a kapcsolatotok. De megkönnyíti a dolgokat, ha mégis megteszitek? Határozottan igen!
Természetesen lesznek olyan kérdések, amelyekben nem értetek egyet – elvégre különböző emberek vagytok. De ha a nagyobb döntésekben hasonló a véleményetek, sokkal jobb eséllyel indultok neki az örökkön-örökkének.
És azért mégis csak jobb időben megtudni, ha a párod a jövőjét egy teljesen más országban, esetleg teljesen más körülmények között képzeli el, nem igaz?
