Egy new yorki párterapeuta szerint nincs azzal semmi gond, ha valaki inkább egyedül, a párja nélkül szeret aludni, sokan mégsem vallják ezt be, mert nem akarják a másikat megbántani. Pedig az ember rendszerint egyedül sokkal jobban, zavartalanul tud aludni.
De vajon honnan ered az együtt alvás szokása?
Egy virginiai professzor, Roger Ekirch szerint már az 1800 években is együtt aludtak az emberek, mégpedig főleg anyagi okokból. Sőt, nem csak a család, de az állataik is egy azon tető alatt háltak, egyrészt, mert nem volt más lehetőségük, másrészt mert így tudtak együttesen megfelelő mennyiségű hőt termelni, ami melegen tartott mindenkit. Sok családban általános volt, hogy nem csak egy szobán, de egy darab ágyon osztozott mindenki.
A másik ok, amiért közös fekhelyet választunk az az, hogy legtöbbünk fél a sötétben.
-A sötétség ősidőktől fogva az emberiség fő ellensége volt, hiszen ilyenkor a legsebezhetőbb mindenki. A hálótárs tehát a biztonságérzetünket is megnöveli.
A párterapeuta szakember, Crespi szerint az emberek azért szégyellik bevallani, hogy külön ágyban alszanak párjukkal, mert attól félnek, azzal azt sugallják másoknak, hogy egyáltalán nem élnek házaséletet. Ám ez csak ott probléma, ahol valóban gondok vannak a kapcsolatban. Az együtt hálás azonban valóban erős összekötőerővel bír.
-Gyakran a hálótárs a legjobb barátunk is egyben. Ez nem csak a házaspárokra igaz, hiszen régebben is előfordult, hogy a fiúk a szolgálókkal, lányok a nővéreikkel, arisztokrata asszonyok a szobalánnyal aludtak együtt. A sötétség és a közös alvóhely intimitása kiegyenlítette a társadalmi különbségeket. –magyarázza Ekirch.
Együtt alszunk a barátunkkal, vagy a párunkkal, mert szükségünk van az ebből fakadó intimitásra, a másik közelségére, a titkos súgdolózásra, pletykálkodásra a vastag paplan alatt. Azáltal, hogy a társunkkal megosztjuk az ágyunkat, kevésbé érezzük magányosnak magunkat. Ezért legtöbbünk még akkor is szívesen alszik a másikkal, ha olykor-olykor ez némi kényelmetlenséggel is jár.
(The Atlantic, kép: info.alaskasleep.com)