Budapest belvárosának arculatát az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején épült bérházak határozzák meg. Ezek az épületek régebbi korok nagyságát idézik – többnyire a neoreneszánsz, a neobarokk, a klasszicizmus formavilágát használva sajátos keveréket alkotnak. Hatalmas belső tereik, kovácsoltvas korlátjaik, stukkóik és karakteres burkolataik a századforduló hangulatát hozzák vissza. Szerencsére a fővárosban egyre több bérpalota nyeri vissza kívül-belül eredeti szépségét.

Ezzel párhuzamosan felértékelődtek a belső kerületek nagypolgári lakásai is – noha a lakók igényei alapvetően megváltoztak a századfordulóhoz képest. Éppen ezért kevésbé jellemző, hogy az egyben maradt, 120 négyzetmétert meghaladó méretű lakásokat a gyerekes családok keressék – legyen szó akár vásárlásról vagy tartósabb bérletről.

A társasház engedélye szükséges

Befektetési célú vásárlás előtt célszerű tisztázni, hogy a társasház milyen hasznosításhoz járul hozzá. Ezek az adottságok és kötöttségek megszabják a pályát, amelyen a lakástulajdonos gondolkodhat.

A legkézenfekvőbb hasznosítást egy ügyvédi iroda jelenti, az a bérlő, aki ilyen típusú ingatlant keres, jellemzően a nagyobb presztízsű, rendezett, elegáns házakat kedveli, benne esetleg panorámás lakással. Megfelelő adottságok esetén tehát a nagylakásokat érdemes iroda céljára is meghirdetni. Kevésbé hagyományos, de igen elterjedt hasznosítási forma a jóga- vagy táncstúdió, nyelviskola, orvosi, fogorvosi magánrendelő, de akad még vívóterem is.