Szabályos esettanulmány a magyar léptékkel garzonlakásnak nevezhető otthon komfortos kialakításának lehetőségeire. Igazi tanulmány tervezőknek, lakberendezőknek. Pusztán azt a mindannyiunk által kívánt állapotot teremtették meg, hogy praktikus, letisztult formákkal átlátható, lehetőségeihez képest élhető és kényelmes legyen a tér.

Az úr egyébként legalább annyira sármos, mint amennyire jártas abban, miképp őrizhető Földünk s vele az élet minél tovább, foglalkoztatja a fenntarthatóság, a túlzott pazarlás, a valódi szükségletekre hívja fel a figyelmet, mindezt magával ragadó előadóképességgel. A kis apartman kialakítása számos ötletével szembesít azzal a ténnyel, hogy nem pusztán a sokszor és sokféleképpen elemzett fogyasztási szokásainkkal állunk hadilábon, hanem a terek kihasználásával, annak beosztásával is pazarlóan bánunk.

A lakásban nem véletlenül esett a választás a fehérre, itt valóban fontos szempont volt, hogy nehogy agyonnyomja az egyébként sem nagy teret, mind az alapterületre, mind a belmagasságra vonatkoztatva. Szinte kötelező a faltól falig megoldás a tárolási lehetőségek tekintetében.

Miképp alakul át a kényelmes kanapés nappali rész hálószobává? Hát mi sem egyszerűbb, mint a lehajtható ágy. A kialakításnál azonban arra is ügyeltek, hogy a polc (ezáltal a rajta elhelyezett dísztárgyak) helyzete ne változzon, a lenyitásnál végig vízszintes marad, majd biztosítja a hálóhely lábát.

Vajon eszünkbe jutna-e, hogy a szemközti beépített szekrény a padlóban kialakított sínen futva mozdítható a helyiség közepe felé. S hogy ezzel mit nyerünk? Dupla tárolóhelyet, hiszen a mozgatható szekrényfal mindkét oldalába lehet pakolni. Arról nem beszélve, hogy mögötte – állításuk szerint tekintettel a világvárosra, igencsak gyakori a vendég – vendégágy alakítható ki, mégha emeletes ágyra hajazó megoldással is. Én bevállalnám. Az ágy passzív állapotában rásimul a falra egy laza mozdulattal lehajtható, s hozzá a létra is könnyen igazítható.

Az újrahasznosított anyagból készült, tökéletesen méretre igazított, használaton kívüli állapotban a szekrénybe futó függönyök jelentenek némi lehetőséget a szeparált hálórészre.

Hol máshol lehetne a többszörösen kinyitható étkező asztal és a székek, mint a jól elrejtett helyen, a beépített szekrényben, illetve a konyhafalhoz tolva. Persze ehhez kellett találni ideális bútorokat, de jobban belegondolva a küldetéserejű projektbe, ez már cseppet sem jelenthetett gondot.

Mert persze van ám konyha és fürdő is, nyílván egyik sem óriási. A jobboldali részen jól látható az említett asztal (összecsukva) és ugye nem gondolnánk, hogy fiókok egy része rejti a hűtőt, mosogatógépet. A tűzhely pedig a vacsora vendégek száma és a menü alapján előkapható (magában vagy többedmagával) a fiókból. Azon meg sem lepődöm, hogy elfért a szelektív hulladékgyűjtő és a komposztáló. Még arra is fordítottak figyelmet, hogy az apró zuhanyzótól leválasztott kialakítású legyen a mellékhelyiség.

Hogy mi a tanulság? Semmiképp sem az, hogy hogyan lehet élni ekkora alapterületű lakásban, sokunknak volt-van-lesz része hasonlóban. Szerte a világon. A csodálnivaló benne az, hogy leleményes – vitathatatlan itt-ott költséges- megoldásokkal annyi funkciót sikerült egymásra építve kialakítani, amit közel háromszoros területű otthonokban szoktak. Ja, és ha legközelebb New Yorkban járnál, talán kibérelheted pár napra, hogy saját bőrödön tapasztald előnyeit.

(fotó: treehugger.com, lifeedited.com)