Nyáron azt érezzük, hogy a tavaszi megújulás után tele vagyunk energiával és ötletekkel, s még az időhöz való viszonyunk is pozitívabb, a nappalok hosszabbak, az időjárás pedig kedvezőbb, mint bármikor. Arról nem beszélve, hogy szabadságra is szívesebben megyünk. Kevés magunkra és feltöltődésre fordítható időnkből érdemes néhány napot a felújításra áldozni.

A változtatás igényét nem mindig a meglátni és megszeretni érzés váltja ki. Balgaság lenne azt feltételezni, hogy nem mi nők tehetünk az egészről. Nekünk egy idő után szükségünk van új impulzusokra. Óhatatlanul, csodálva vagy irigykedve nézegetjük lakberendezési magazinok, online oldalak, blogok által tálalt enteriőrök fotóit, inspirálódunk egy üzletben, étteremben járva, ötletek raktározódnak el utazásaink során. És jön a visszafordíthatatlan pillanat, amikor azt érezzük, másra sem vágyunk, minthogy mi is kialakítsunk valami mást, valami újat. Tervezéssel és nézelődéssel telt hetek-hónapok után jön a feketeleves.

Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy minden a tervezésen és a szervezésen múlik. Először döntsük el, mit is szeretnénk valójában. Vázoljuk fel elképzeléseinket, készítsünk hozzá montázst. Forduljunk szakemberhez, hozzáértő ismerőshöz. Fogadjuk el azok tanácsát, meglátásait, akiknek ízlésében, szakmai felkészültségében, alapos munkájában bízunk. A körvonalazódott tervekhez készítsünk listát. A feladatokról, a hozzávalókról. Az úgynevezett konszignáció jó támasz lehet. Kezeljük ezt oly módon, mint egy bevásárló listát, amelynek tételeiről, a beszerzés forrásairól, s nem utolsó sorban a kiadásról kialakul bennünk a kívánt halmaz. Nézzünk körül a kínálatban, vessük össze az árakat. Olyan ez, mint a hétköznapi bevásárlás, szívesen fordulunk a bevált henteshez, de elfogadjuk ismerőseink ajánlását. Nem vásároljuk meg az első üzletben a méregdrága televíziót, és megnézzük, megtapogatjuk a trendi kabátot, ami a monitoron éppen a legkedvesebb színünkben kínálja magát. Hát így van a felújítással is. Utána már csak a feladatok, munkálatok összeszervezése következik. Nagy valószínűséggel nem ússzuk meg néhány nap szabadság nélkül. A pakolás, előkészítés kevésbé látványos rész után a szakemberek vagy magunk által végzett munka már derűsebb.

S ne feledjük a 4+1 alapszabályt!

Mindig minden több, mint ahogy kalkuláltuk. Hosszabb idő alatt fog elkészülni, magasabbak lesznek a kiadások. S nem azért, mert bennünket akarna bosszantani a helyzet, a megrendelt csempe vagy bútor szolgáltatója vagy a villanyszerelő. Sokszor mi magunk vagyunk az előidézői, a felújítás közben alakul ki további igény.

Legyünk nyitottak, fogadjuk el, hogy számos esetben az élet nem igazolja azt, ami egy fotón, terven jól mutatott. Ahelyett, hogy mérgünkben elkeserednénk, vegyük észre, mit hozhatunk ki az új helyzetből. Szereljük át, fessük újra, vigyük vissza a megvásárolt terméket.

Legyünk szituatívak, sokszor jobb megoldás születik az elképzeltnél! Fejezzük be, s ne hagyjuk abba! Ismerős a hónapokig logó villanykörte, a falra erősítés helyett annak támasztott kép és a meg nem varrt sötétítőfüggöny esete? Inkább kevesebb tennivalót tűzzünk ki magunk elé, de azt valósítsuk meg.

Rakjuk tele a zsákunkat sok humorral, könnyebb ezzel felvértezve belevágni a munkálatokba.

És a ráadás, jelezzük a szomszédok és családtagjaink felé, hogy átmenetileg zajjal, felfordulással jár környezetünk és életünk.

Nem fog fájni, csak egyszerűen szép lesz. S lehet szép az, ami nem tökéletes!

(fotó: interiordesignhq.com)