Az úr nem is gondolta volna, mekkora ismertséget és évszázadokkal később is gyakorta használt konyhatechnológiai lépést tesz elhíresült vágásmódjával, amikor is első ízben az általa készített erőlevesbe gyufaszál vékonyságúra szeletelte a levesbetétnek szánt zöldségeket. Ez a vágásmód annyira izgalmasnak tűnt, hogy gyorsan követőkre talált.

(fotó: perfectmorsel.com)

Mára neve fogalom, zsülike a szakácstanulók alapfogásai közé tartozik, a gasztrovilág egyik gyakran használt konyhai előkészítő eljárását fémjelezve. Hogy mi a különlegessége? Az örök megvilágosodás, miszerint a legegyszerűbb dolgok eredményezik a különlegességet. S tegyük hozzá, az ember, amit lehet, egyszerűsít, főleg az ételkészítés során próbál úgy nagyszerűt és különlegeset alkotni, hogy közben növelje a munkálatok hatékonyságát.

(fotó: sortandpaper.com)

A julienne tökéletes harmóniát teremt az eltérő zöldségek között, az egyformára vágott csíkok különböző színükkel alkotnak egységet. Az ízek keverednek, a látvány magával ragadó, s a legegyszerűbb étel is művészivé válik. Névadónkat követve használhatjuk levesbe valók szép tálalásához, ám ezekben a hónapokban gyakrabban találkozunk a vágásmóddal a saláták előkészítésénél. Alapeszköz a tökéletes (nem kicsi, nem vékony, s nem is óriási) vágódeszka és a kiváló kés.

(fotó: madamecroquette.wordpress.com)

A profik betartanak minden szabályt, adott esetben a megtisztított sárgarépát oszlopformára slankítják, majd a téglalap alakú szeleteket készítenek, s nyesik tovább a vékony csíkokra. Mezei háziasszonyként ennyire nem ragaszkodom a tökéletességre, én bizony célul az egyformasághoz némi lazasággal ragaszkodom. Szeletelhetünk szinte bármely zöldséget, higgyünk abban, hogy még az ízek is fokozottabbak aktuális salátánkban, tehetjük tésztához, pusztán díszíthetünk vele hidegtálat.

(főfotó: drjoycracksanegg.wordpress.com)