Jump to content

Családban egyedül

2019. 09. 20. 19:00

Egyre több az egyedülálló szülő, aki gyermekét vagy gyermekeit neveli. Megtörténhet válás és akár haláleset következtében is. Egyedül minden sokkal nehezebb, a terhek nem oszlanak meg.

Az egyedülálló szülő kifejezésből azonnal tudjuk, hogy mit jelent. Arra azonban nem gondolunk így, aki ugyan a másik szülővel együtt él, de minden teher csak egy személyre nehezedik. A rejtett egyszülőség nem feltűnő a környezetnek, hiszen látszólagos együttélésben, családként élnek. Mivel azonban nem láthatunk bele minden család életébe, így arról sem tudunk, ki hogyan él, hogyan osztják be a munkát, a nevelést. Nincs rálátásunk arra sem, ha csak az egyik szülőt terheli le a gyereknevelés logisztikája, fizikai és szellemi kívánalmai.

Egyszülősként gyermeket nevelni nehéz, de sajnos sok olyan család van, ahol vagy csak az anya, vagy csak az apa húzza az igát. Külső jele nincs és a legtöbb esetben fel sem vállalt az egyszülőség. Nem, hiszen közös háztartásban élve vannak együtt gyermekeikkel. Kevés olyan, gyermekét valójában egyedül nevelő szülő áll a párja elé és vágja az arcába, hogy nem vesz részt a gyermek körüli teendőkben. Nemcsak megalázó, de szégyellnivaló ez. Persze, hogy senki nem teszi ki a kirakatba.

Aki házasságában vagy párja mellett is úgy érzi, hogy csak maga végzi a gyermeknevelést, az még bűntudattal is élhet. Magát okolhatja a kialakult helyzetért. Egyedülálló szülőnek lenne úgy, hogy valójában ketten kellene mindenben részesülniük, azt jelenti, hogy szellemileg és fizikailag is megterhelő. Van az a pont, amikor a teher még inkább ráül az emberre. A gyermeknevelés amúgy sem egyszerű része az ember életének, de ha lelkileg vagy fizikailag is legyengülve érzi magát valaki, akkor még tisztábban kirajzolódhat az, hogy milyen helyzetben is van valójában. Mégsem száll ki a kapcsolatából, mert amúgy nincs veszekedés a párok között, csak egyre nagyobb az elhúzódás.

A mindig mindenben egyedül érzés sokkal erősebb lehet akkor, amikor valójában ott kellene egy társnak állnia, és támogatnia a párját, ám ez nem történik meg. Az önvád, a megválaszolatlan és fel nem tett kérdések száma csak nőhet, amely eredményezi az azzal járó belső feszültséget, akár depressziót is. Az önvádaskodásból könnyen átválthat az ember a másik hibáztatásába. Egy kapcsolat fenntartásához ketten szükségesek. Egy személy kevés, és aki úgy érzi, hogy sokkal többet tesz bele a család összetartásába, a gyerekek nevelésébe, mint a másik fél, a másikban keresheti a hibát.

Ha családban, kétszülősként is úgy érezi valaki, hogy egyedül végzi a gyermeknevelés oroszlánrészét, akkor a nehézségek és a nehéz lélek érzése egyre csak fokozódhat. Mégis, a közös gyerekek közös vállalást is jelentenek. Ebben a túlterhelt világban mindenkire sok súly nehezedik, de ha odahaza lenne társ nehézségek megosztásában, aki ebben mégsem vesz részt, az csak fokozza a nehézséget. A stressz és a munka erre nem jó indok, meg kell találni az egyensúlyt. Fakadhat ez abból is, hogy a szülők más neveltetésben részesültek, és azt a mintát viszik tovább, amit felnőtt életükben is képviselnek. Az őszinte beszélgetések, a szerepek és a félreértések tisztázása, a sérelmek megbeszélése mind oldhatja a feszültséget és helyrebillentheti a családi egyensúlyt.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: marmalade.co.hu | képek: pixabay.com)