Jump to content

Az elég jó a legjobb

2017. 04. 09. 19:00

Leányálomként gondolunk arra az időszakra, amikor szerelmünkre rátalálva a közös életen, a családalapításon, a boldog családon jár az eszünk. Senki sem készít fel arra, hogy mi vár ránk azután, hogy megszületik a baba. Igazán nem is lehet és nem is tudnak. Mindenki egyedien éli meg.

Hajlamosak vagyunk rózsaszín ködben élni, de a való világ felnyitja szemeinket. Az éjszakai alvás még a legjobb baba mellett sem egyszerű, hiszen sűrűn kell a kicsihez felkelni. És akkor még nem beszéltünk a hasfájós, végtelenül sírós babáról. Sok édesanya vallja be őszintén, hogy arról senki sem beszélt, hogy anyának lenni sokszor nagyon nehéz. Igen ám, de arról sem, hogy nagyon könnyű. Hamar ráébreszt a valóság, hogy milyen a babánk, milyen is az anyaszerep. Természetesen vannak boldog, önfeledt és szentimentális pillanatok, de könnyen átválthat nehézségekbe, érzelmi kitörésekbe. Miközben erre rádöbbenünk, mégis a legjobbat szeretnénk kihozni az anya-gyermek kapcsolatból, hogy olyan egészséges szellemiséggel indítsuk útra gyermekünket a nagyvilágba, ahol megtalálja önmagát, számítását és boldogságát.

Szó, mi szó, jó anyák akarunk lenni. Elég jók. Legjobbnak nem lehet lenni, hiszen az annyi mindentől függ. És mi, ki a mérce? Nem létező cél legjobbnak lenni, nekünk elég jó anyává kell válnunk. A gyermekünkhöz mérten elég jónak. Ez legyen a cél. Ingatag terep, és számos helyzetben érezhetjük úgy, hogy bizony a nem vagyunk biztosak abban, hogy amit tettünk, vagy mondtunk, az gyermekünk számára jó. Az idő fogja majd igazolni, és a gyermekkel kialapított kapcsolat minősége.

Biztosan nem lősz mellé, ha gyermeked cselekedeteit dicsérettel és jutalmazással erősíted meg. Nem mindent és nem mindig, de amit ildomos, azt igenis ki kell emelni. Vagyis következetesen illik anyaként, szülőként tennünk. A szabály, az szabály. Ha megszabjuk a feltételeket a gyerekek felé, akkor azon ne változtassunk csupán azért, hogy elkerüljük a hisztit, a veszekedést és békét varázsoljunk otthon. Persze, arra lenne szükségünk, de ha az elveket feladjuk, a szabályokat felrúgjuk, nem jó felé tereljük gyermekünket. A világ nem így működik, ne szokja meg ezt a gondolkodást. Sokszor kell az önuralom, mert könnyen lehet, hogy nem is a gyerkőc viselkedik rosszul, hanem mi van fáradtak.

Főleg a pici gyerekek életében nagyon fontos a napirend, amely biztonságot ad mindenki számára, azonban nagyobb korában is eszerint fog élni. Még az idősebb gyerekek életében is ugyanúgy szükséges tudni azt, hogy mi után mi következik. Sokkal inkább rendet tud tartani gondolataiban és életében, környezetében is, ha ezt szokja meg.

Bárhol is legyünk és bármit is csináljunk, írott és íratlan szabályok vesznek körül, amelyekhez tartanunk kell magunkat, ha a rendszerben akarunk maradni. Éppen ezért már a családban meg kell szabni a korlátokat és a határokat. A szabályok legyenek ésszerűek, egyszerűek és egyértelműek. Egy idő után a gyermek magától is tudni fogja, hogy mit kell tenni. Ezeket felnőttként is alkalmazzuk, de a kicsikkel is következetesen szükséges betartatni.

Kell a fegyelem, de azt ne mindenáron és nem akárhogy kell elérni. Ahhoz, hogy a fegyelmet tartani lehessen, mindent el kell magyarázni a gyerkőcnek, hogy mit és miért úgy kell tenni. Ha megértik, akkor azt is elfogadják, hogy miért kell kezet mosni étkezés előtt, vagy a fogmosás lényegét is.

A legfőbb, ami miatt jó anyává, szülővé válhatunk, az a szeretet, amelyet nem félünk kimutatni. Időnként pedig jó együtt lazítani a gyerekekkel, és egy jó bolondozásra életünk végégig emlékezni fogunk.

(Forrás: marmalade.hu | momsonline.org, troubledwith.com, mamiverse.com/képek)