Jump to content

Parázó gyerekek - Szorongás gyerekkorban

2014. 06. 04. 10:00

Van egy mumus, ami a leginkább kétségbe ejti a szülőket, eszköztelennek érzik magukat, ha valamilyen szorongásos tünettel találkoznak. A jelei este, éjszaka is és napközben is jelentkezhetnek, de valamilyen formában furcsa viselkedésváltozást hoz. Egyre gyakrabban fordulnak hozzám szülők a gyerek valamilyen szorongásos tünete miatt, és egyre gyakoribb az is, hogy kamaszról van szó.

 kép: http://www.pinterest.com/pin/333477547378999476/

De mondjuk meg őszintén, manapság ki nem? Ez olyan, mint az ásítás, ragadós, könnyen tanulható, gyorsan terjed. Szinte lehetetlen manapság nem szorongani. Ha esetleg nem sikerül a szülőktől eltanulni, még számos lehetőség adódik. Például egy jó kis teljesítményszorongás az iskolában, vagy a versenysportban? És ha még ezt sem sikerült abszolválni, életkorra jellemző, szinte kötelezően megjelenő fajtái is vannak.

Itt van mindjárt a 7-8 hónapos korban kezdődő és az oviba való beszoktatással sokaknál átmenetileg felerősödő szeparációs szorongás. Az anyával való egységből való leválás folyamata ez, többnyire rendeződik néhány hét után a közösségbe kerüléssel. 3-6 éves korig tart a szimbolikus félelmek időszaka, este, ha nem elég pusztán a sötét, jöhetnek sárkányok, boszorkák, űrlények, bármi, ami nem hagy aludni, felriaszt, átkerget a szülők ágyába. Iskoláskorban is kijut ebből, ilyenkor már egészen komolyan foglalkoznak a gyerekek a halál gondolatával, s ez még jócskán tartogat szoronganivalót.

Az éjszakai árulkodó jelek lehetnek: nem akar elaludni, sokszor felriad, foglalkoztatja a szülőt, pl. inni kér, átmászik a szülők ágyába, rémálmai vannak, bepisil, izzad, csikorgatja a fogát, vagy egész egyszerűen elmondja, hogy fél. Napközbeni árulkodó jelek: jelentős viselkedésváltozás, például az addig nyitott, barátkozó gyerek befelé fordul, hangulatingadozások, körömrágás, valamilyen kényszeres viselkedés, testi tünetek: fejfájás, hasfájás.

De nem is ez az érdekes, azt hiszem minden szülő tudja, látja, érzi, amikor gond van, inkább az a kérdés, mit lehet ilyenkor tenni. Itt mindenki azt írná, ha hosszabb ideig fennáll a probléma, fordulj szakemberhez. Én azt írom, előbb gondold ezeket végig:

1.       Nem vártok-e el túl sok mindent a gyerektől? Nem túl nagy-e rajta a nyomás? Sok perfekcionista édesanyával találkoztam már, aki nehezen értette meg, hogy akár az ő tökéletességre való törekvése is elég ahhoz, hogy súlyos lelki terheket tegyen a kislányára. Apa pedig a fiára. Miért kérdezi sírva, kéztördelve, hogy ugye nem nagy baj, ha csak négyest kapott, ha ezt sosem várta el tőle? Ugyanis egy gyerek számára, aki próbálkozásaiból tanul, ez a hibátlan kép elérhetetlen minta. És ehhez jön még, ha akkor örülünk csak igazán, ha első lett a sportversenyen, nem csak gitároznia kell, hanem „rendesen” is, és még nem említettem az iskolából magából eredő versenyt és teljesítménykényszert. Itt a teendő: előbb tanuljunk meg megengedni magunknak, hogy hibázzunk, hogy néha kicsit béna legyen a hajunk, vagy valamit elfelejtsünk megcsinálni.

2.       Van-e valami állandó sztresszforrás a családban. Sokat veszekedtek, ha nem is hallja, a feszültség érezhető. Válás, költözés, munkahelyi gondok, egzisztenciális kérdések miatt esetleg ti vagytok kiborulva. A gyerekek nagyon gyakran csak elviszik a balhét a tüneteikkel. Itt a teendő, hogy elsősorban magatokat kell rendbe tennetek és kitalálni, hogyan tudtok ügyesebben megküzdeni a nehézségekkel.

3.       Érhette-e valami olyan élmény, amire nem volt felkészülve lelkileg, nem tudtátok megbeszélni: horrorfilmek, pornó, valakinek a halála a családban. Ahhoz, hogy ez kiderüljön, sokat kell beszélgetni, de nem erőltetetten. A legjobb erre a lefekvés utáni időszak, sötétben megnyílnak a legpokrócabb kamasz lelkek is. Itt a teendő: megtanulni ítélkezés nélkül végighallgatni, megölelni, megnyugtatni.

És még egy: a szorongás irracionális természetű. Kiváltó oka sosem maga az esemény, hanem az, ahogyan érez vele kapcsolatban a gyerek. Így a gyógyír sem racionális. Bármit be lehet vetni, ami a mese, a varázslat világába visz el. Mindegy, csak érezze magát biztonságban, védelemben. A boszorkák ellen sokkal jobban működik egy láthatatlan varázsköpeny, amit a sötétben félő gyerekre gombolunk szertartásosan, mintha bebizonyítjuk, hogy boszorkák pedig nincsenek. Ne vitatkozzunk az érzésekkel, fogadjuk el, akár szeressük meg őket, így bátran el is játszhatunk velük, hogy aztán kontroll alá kerüljenek.

 

Pethő Orsolya, pszichológus

Ha nevelési gondjaid vannak, keress meg, segítek: www.kolyokszerviz.hu