Jump to content

Belső szabályaink áttörése

2019. 03. 08. 19:00

A szabályok kellenek, és azért léteznek, hogy keretet adjanak az életünknek. De még a legmegalkuvóbbak és rendet betartók is képesek arra, hogy némileg áthágják a szabályokat, ha az érdekük úgy kívánja.

A gyerekek számára is keretet adunk az élethez azzal, hogy neveljük őket. A családi közösségben történő formálásnak és nevelésnek ugyanúgy megvannak a maga szabályai, mint ahogy bármilyen oktatási intézménybe kerülve. Olyan mélyen gyökereztetik ezeket az elveket, rendszereket, szabályokat, hogy nem is gondolkodunk a legtöbbször, csak a tanultaknak megfelelően végezzük a dolgunkat.

A szabályok határt szabnak annak, hogy mit és hogyan csináljunk. Nemcsak beszorítanak a keretek közé, hanem egyfajta biztonságot is nyújtanak ezek a keretek. Így tudjuk, hogy meddig mehetünk el, és a szabály áthágásával, a keret átlépésével megváltozhat az életünk. Az otthonunk is egyfajta határterület, ahová csak a családtagoknak van joga belépni, vagy azoknak, akiket magunkhoz hívunk. Mindenki más illetéktelen. Ugyanez vonatkozik az országhatárra is. Aztán persze időkorlátot jelentenek a határidők betartása, a neves dátumokról való megemlékezés és még lehetne sorolni. De a lelkünkben is vannak olyan szabályok, amelyekhez tartjuk magunkat. Ezek ugyancsak biztonságot nyújtanak. Valameddig. Mert elérkezhet az a pont, amikor a biztonság unalmassá válik. Olyan kínzó szélsőséges gondolatokat keltve a gazdában, ami nem okoz cseppnyi örömöt sem. Amíg a külső, környezeti szabályok látványosak, egyértelműek, ezekek nem mondhatók el a mi belső szabályainkról.

Az egyértelmű, hogy mindenkiben és egy erkölcsi norma, amelyet a család, az iskola és a környezetünk és a saját személyiségünk alakít ki bennünk. A gyermeki szabadság érzése egészen addig tart, amíg rá nem eszmélünk létezésünkre, vagyis az éréssel tudatosul bennünk a világ. A óvoda és az iskola már jócskán megszabja számunkra a keretet és még otthon is szabályokkal találjuk magunkat szemben. A belső határaink ugyanúgy biztonságot adhatnak, mint más szabályok, máskor pedig fojtónak érezzük jelenlétüket és szorításukat.

A személyiségek érésével, a tapasztalatokkal azonban ezek a belső szabályok is megváltozhatnak. Amit azelőtt kötelező érvényűnek tartottunk az életünkben, az megváltozhat. Az életben kapott feladatok, leckék nevelő hatása kétségtelen. A belső utazásunkhoz hozzátartoznak ezek a változtató erők, amelyek megerősíthetnek, igazolhatnak. Aki pedig bátor, és feszegetni meri ezeket a belső korlátokat, az megismerheti önmagát, sőt saját határait is. Nem minden határ átlépése jár visszafordíthatatlan eseményekkel, talán van visszaút a biztonságba. Ám, ha valaki megtapasztalta, hogy mit adhat a szabályok átlépése, mekkora szabadságot is jelenthetnek azok, akkor talán merészebben vág bele újba.

A belső határaink védelmet adhatnak, de ugyanakkor kényelmetlenné és unalmassá tehetik az életünket. Olyan kínzóvá válhat ez a biztonság, amelyből szinte kényszerünk van kitörni. Hajrá!

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: marmalade.co.hu | képek: pixabay.com)