Óh, hogy mennyire tudjuk gyűlölni a hétfőt! Ha gyermekkorodra visszagondolsz, valószínűleg már akkor a kedvenc napjaid egyike a péntek lehetett. A szorgos, hajtós, tanulós napok utolsóját minden gyermek sokkal jobban kedvelt, még akkor is, ha netán aznap sok kihívás is várt rájuk. Ez ma is így van. Péntek reggel már a hétvége szele csap meg. Már a reggel is más, mint a többi. Pedig ugyanolyan kihívásokkal és nehézségekkel találjuk magunkat szemben, mint bármelyik másik napon, másik hétköznapon. Mégis, a hozzáállásunk is más a péntekhez. Ellenben a hétfővel, amikor már reggel dacosan vesszük tudomásul, hogy egy újabb hét első napjára ébredtünk. Durcásak vagyunk a világra. Sokakat kap el a munkaundor, a depresszió, a fáradtság. Teljesen rátelepedhetnek a negatív érzések. Mindez attól is függ, hogy milyen helyre kell mennünk. Ha a gyermek jól érzi magát az iskolában, a közösségben, a tanulással sem áll hadilábon, akkor a hétfő sem veti túlságosan vissza, de ha kínlódásként éli meg a tanulást, a közösségben való részvételt, akkor persze, hogy a hétfő csak még frusztrálóbb, hiszen az öt kínlódós nap első napját jelenti. Nemcsak a diákok élhetik meg a hétfőket nyűgként, hanem a felnőttek is.  Munkahelytől, munkától, légkörtől függ, hogy mennyire uralkodik el felettünk a hétfő mumusa. Ez a hétfői levertség azonban nemcsak egyéneket érinthet, hanem egy egész közösség felett lebeghet.

A hétfőt kínként, mélypontként azonosítjuk életünkben. Ha már beindul a gépezet, a többi  hétköznapot már a szorgos munkanapként éljük meg. Alig várjuk a hétvégét, és az ehhez vezető út utolsó állomása a péntek. Emlékeinkben turkálva is arra a következtetésre juthatunk, hogy már kis korunkban is így volt ez. Sőt, a hétfő annyira hatással lehet ránk, hogy már a vasárnapunkat, vagy akár az egész hétvégét beárnyékolhatja. Akkor pláne így van az, ha a hétfői napra valami fontos és jelentőségteljes esemény, munka vár ránk, ami miatt izgulunk.  Egy angol felmérés szerint annyira megvisel minket a hétfő, hogy majdnem délig egy őszinte mosolyt sem tudunk ejteni. Ez a nagy általánosság, de természetesen sok összetevője van annak, hogy a hétfőket hogyan éljük meg. Azt is tudjuk, hogy mennyire hatással van ránk és munkánkra is a hangulatunk. Ha tehát majdnem minden hétfőn gyötör a levertség, a munkaundor és a fáradtság, akkor az a munkatempónkon, kedvünkön is érződni fog.

Egy szakember egészen az ősi törzsi élethez vezet vissza minket. Hétvégén elszeparálódunk attól a közegtől, amelyben hétköznap vagyunk. A hétfő az a nap, amikor erre újból rá kell állnunk, újból fel kell vennünk a kapcsolatot a "törzs" tagjaival, vagyis közelednünk kell hozzájuk. Másoknak a frusztráció már vasárnap megkezdődik, így akár el is nyomhatja a hétfő mumusát.

Ha te is hétfőellenes vagy, akkor gondolkozz el azon, hogy mitől alakult ez így. Hiszen hétről hétre szembesülnünk kell egy hétfővel. Nem árt, ha azt nem frászban töltjük el. Kollégával, munkahellyel van a gond? Ha ugyanis ezekre rájössz, felismered, akkor lehet a rossz hétfőket is orvosolni.