A szerelmet keressük, mindig, mindenkiben. Ha sikerül életedben legalább egyszer ezt az érzést isten igazából megélni, átélni, akkor már sokkal többel éreztél, mint sokan mások. Vannak ugyanis olyanok, akik soha életükben nem voltak szerelmesek. Ez az érzés csoda, felemel, vágyakoztat, megmelenget, boldoggá tesz. Ha viszonzott a szerelem, annál csodásabb kevés dolog van az ember életében. Eufórikus, a rózsaszín köd. És persze annak leereszkedése után könnyen átcsaphat saját tragédiává, drámává a szerelem. Mert a szerelem nem csak jó, hanem ha viszonzatlan, akkor fájó, gyötrő. Ha pedig viszonzott, de valami miatt vége szakad a kapcsolatnak, akkor a poklok poklát megjárhatjuk. És mégis szerencsés vagy, hogy érezhetted az érzést és minden velejáróját, mert ez is egy út önmagad megismerése felé. A lebegtető boldogság kedveltebb érzés, mint a fájdalom. Aki pedig egyszer már megjárta a szerelem miatt saját maga mélységeit, az többet nem vágyik oda. Talán egyetlen módját látja ennek, hogy nem lesz soha többé szerelmes.

A szerelem vak, ezt szokták mondani. És tényleg nem lát sok mindent úgy, amilyen. Illúziók között lebeghet és annak múlásával tisztul a kép. Észreveheti, hogy a másik fél nem is szerelmes belé, csak úgy van mellette. Pedig azt mondja, hogy szeret? Mégsem tud egy ölelést, egy csókot érzelemmel megtölteni. Ha pedig így van, akkor vagy valóban nem szerelmes, vagy az, de elnyomja magában az érzéseket azért, mert már tapasztalt. Azért, mert már volt nagyon szerelmes, amibe beleadta teljesen az érzéseit, és önmagát, mégis kijátszották, kihasználták, megbántották, visszaéltek érzéseivel, szakítottak vele. Olyan önvédelmi mechanizmust próbál a szerelem legmélyebb bugyrait megjárt ember kiépíteni, amivel megvédi magát a további szerelemtől, annak fájdalmától.

Az ember társas lény. Egyedül is lehet boldog valaki, de az a jellemzőbb, hogy rövidebb vagy hosszabb egyedüllét után mégis a társkeresésre adja a fejét. Ilyen tapasztalatokkal a birtokában azonban jóval elővigyázatosabb és óvatosabb.

És persze van az az érzés, amikor a legfőbb vágya az embernek, hogy megélhesse az édes érzést szerelmével, ami viszonzásra is talált. Egy baj van, ám az jelentős, valami, vagy valaki a szerelmük közé áll. Vannak, akik saját párjuk mellett nem érzik a szerelmet, ellenben egy másik, szintén kapcsolatban lévő félbe őrülten szerelmes. Ez is egy gyötrelmes állapot.

Mit tehetsz, hogy ne legyél szerelmes? Ha életed során megjártad a saját poklodat a szerelem miatt, és soha többé oda nem kívánkozol, akkor ne járj nagyon sehová, így kisebb az esélye, hogy a szerelem megtaláljon. Mivel eddig sem volt túl eredményes a szerelmed, most is egyedül vagy, tehát ezután is csinálj mindent úgy, mint eddig. Ha ez idáig jól működött, eztán is fog. El akarod kerülni a szerelmet? Öltözz slamposan, panaszkodj, alkalmazz egy olyan savanyúcukor arckifejezést, amely elűzi az ellenkező nemet. Ebben van némi veszély, mert mindenki más ellen is hatásos lehet. Esetleg szeress bele önmagadba. Ha szerelmes leszel magadba, hátha nem jut hely másnak.

Rajtad áll, hogy valóban szembe fordulsz önmagaddal és elnyomod magadban minden vágyadat. A szerelmek is tanítanak, még ha fájnak, akkor is. Vagy tanulsz és fejlődsz folyamatosan, vagy begubózva, besavanyodva élsz egyedül, érzések nélkül.