Még csak terrorveszély sem kell ahhoz, hogy valaki pánikba tudjon esni. Elég egy ijesztő alakot, tárgyat, filmet látni, és beindulhat a gépezet. A pánikállapot ennél azért súlyosabb, amely egy félelmetes és váratlan külső környezeti hatás következtében alakul ki, és kihat a lelki folyamatokra, azt megzavarja. A pánikállapot egyáltalán nem azonos a pánikbetegséggel. Pánikállapotot váltanak ki általában a természeti katasztrófák, a terrorcselekmények. Ez azonban fordítva is igaz lehet, a pánikállapotban lévő emberek is okozhatnak katasztrófát, hiszen a félelem miatt kialakult krízis még nagyobb bajt eredményezhet. A megfelelő tájékoztatás éppen ezért nagyon fontos ilyen esetekben.

Az idegrendszer az, ami a minket érő külső és pszichikai hatásokat is kezeli. Begyűjti az információkat, majd ingerületté alakítva, a megfelelő helyen feldogozva reakciókat vált ki belőlünk. A vészhelyzet reakcióinak négy színtere van: fiziológiai, érzelmi, kognitív és viselkedési. Pánikhelyzetben fiziológiás reakció lehet a hideg verejték, sápadtság, szájszáradás, gyomorideg, hányinger, remegés. Az érzelmi megnyilvánulások pánikhelyzetben a harag, zaklatottság, gyász, tehetetlenség, leblokkolás, önhibáztatás, szorongás, félelem, bűntudat. Egy félelmetes helyzetben könnyű összezavarodni, rossz a koncentráció, nehezen hozunk döntést, romlik a memória, nem tudunk egyszerre több mindenre figyelni. Viselkedésben pedig úgy nyilvánulhat meg, hogy vagy nagyon inaktívvá válik valaki, vagy hiperaktívvá. Jellemzőek az érzelmi kitörések, amely lehet sírás, de akár nevetés is a tragédia ellenére. Indokolatlanul nagy agresszió törhet felszínre, de akár a túl beszédes vagy túl hallgatag állapot is megmutathatja magát.

Tömegpánik esetében annyira nagy a küzdelem az életben maradásért, hogy az emberek csak kis százaléka viselkedik úgy, hogy igazán mentse saját magát és társait, sőt kifejezetten csökken túlélési esélyük. A legtöbben azonban annyira leblokkolnak és összezavarodnak, hogy egyáltalán nem tudnak reagálni.

Bármilyen komoly történést élünk meg és élünk túl, éppen ez adjon erőt. Egy terrorcselekmény, vagy egy természeti katasztrófa emberéleteket is követelhet. Igen kicsi az esély arra, hogy ez a saját életünkben megtörténhet A kisebb, mégis félelmetes helyzetekben is tudnunk kell kezelni saját magunkat. Ha szemtanúja vagyunk egy valamilyen felkavaró eseménynek, akkor adjunk hálát annak, hogy sértetlenül, élve megúsztuk. Koncentráljunk magunkra, légzésünkre. Lélegezzünk mélyen és tartsuk bent hasunkban a levegőt néhány másodpercig. Amíg testünkre koncentrálunk, addig elterelhetjük figyelmünket a félelemről. Tudd, hogy merre kell menekülnöd, legyél mindig tájékozott és figyelmes. Sosem lehet tudni, mikor kerülsz félelmetes helyzetbe. Ne foglalkozz semmilyen értéktárgyaddal, csak az életedet és másét mentsd.