Jump to content

Megrekedés, elengedés, csoda

2016. 03. 19. 19:00

Bármennyire tudatosan igyekszünk életünket élni, néha egy helyben toporgunk, és nem tudunk átlendülni egy problémán. Sőt sok esetben magát a problémát sem tudnánk megnevezni, csak érezzük, hogy van.

Aki a spiritualitásban nem jártas, még az is érezhet magában valamilyen megmagyarázhatatlan zavart. Van, aki tudja is, hogy mi a hiba az életében, hol kellene változtatni, de ahhoz nem érez magában elég erőt, fél bármerre is mozdulni. Marad inkább a megszokottban. Rossz, de biztonságos, mert így él már jó ideje. Meg sem tudja mondani, mióta létezik ez az állapot, annyira hozzászokott már. Tudja, hogy nem jó, de elevezget benne. Van, aki csak azt érzi, hogy egyre mélyebbre kerül, de még csak rálátása sincs, hogy mit csinál rosszul saját életében.

A megrekedés nem jó, semmikor és semmiben. Egy helyben toporgás, és még rosszabb, hogy egyáltalán nem látjuk, merre is kellene mennünk.

A felnőtt, sőt a középkorúak egyik élménye lehet a megrekedés. Azért az övéké, mert már kellően sokat tapasztaltak az életben, éltek át nagyon boldog és iszonyú szomorú történéseket is. Ezek ellenére is elérhetnek egy olyan életszakaszba, amikor felfedezik, hogy eddigi életük nem az, ami kielégíti őket, amire vágynak. Hogy ezt valamiképp ellensúlyozni tudják, sokszor kényszeres külső megnyilvánulásokhoz folyamodnak: vásárlás, mértéktelen pénzköltés, mint gyógyír – persze ez csak annak adatik meg, akinek van mit költenie –, de párkapcsolatban is megmutatkozhat és a fásultság is ilyen.

Ami elromlik, azt meg kell javítani. Igen ám, csak az eddig bevált és alkalmazott módszerek ez esetben semmi változást nem idéznek elő, ez a megrekedés állapota. Az a szerencsés, aki felismeri a megrekedést, és megpróbál kimászni a gödörből egyedül. Mások vagy nem ennyire szerencsések, vagy nem ennyire erősek, és a kátyúból nem is képesek segítség nélkül kiszabadulni. Még többen vannak azok, akik benne ragadnak a posványban. Nem jó, de legalább biztos, ráadásul így élnek már évek, akár évtizedek óta. Ezek az emberek nem mernek, és egy idő után már nem is éreznek magukban erőt a változtatáshoz. Benne ragadnak a megszokott rosszban, és így válnak megkeseredett emberré.

Spirituális fogékonyság ide vagy oda, vannak, akik felismerik, hogy ez a megrekedés egy olyan állapot előtti mozzanat, amely változást fog eredményezni. Mintha egy orkán közeledne. Már vannak előjelei, majd a szél, a vihar egyre inkább megmutatja magát és tombolásba kezd. De a tombolás nem fog szétrombolni mindent. Ahogy felismerik megrekedésedet, rájönnek, hogy ebbe mennyi plusz energiát fektettek. Mindezt persze feleslegesen. Ettől a pillanattól lesznek képesek ezt a sok energiát kézben tartani, rájönnek arra, hogy tudnak azzal építeni. Mert már az is tisztán fog kirajzolódni saját életük könyvét lapozgatva, hogy mi az, amin javítani, módosítani kell. Innentől kezdve pedig beindul a gépezet és végre a normális mederbe terelődik sorsuk. A csoda, a saját csodánk bennünk rejlik.

(Forrás: news.americanbible.org/kép)