A pletkya története majdnem egyidős a kommunikáció kialakulásával. Nem szeretjük bevallani, de mindannyian csináljuk. Sőt, nagyon szeretjük csinálni. Sokáig démonizálták a pletyka jelenségét, de titokban mégis mindig terjedt. Az okokról Szvetelszky Zsuzsával, pletykakutatóval beszélgettünk.

- marmalade.hu: Mi a pletyka igazi motivációja? Mi az, ami valójában örömet okoz benne?

- Szvetelszky Zsuzsa: A pletyka legfontosabb motivációja az érdeklődés, hogy éppen mi történik a társainkkal. Mivel mindannyian közösségben élünk, tájékozódni is szeretnénk: ki megy férjhez, kit fognak kirúgni vagy éppen ki szakított. A másik motiváció az, hogy minden pletyka egy történet, és az emberek nagyon szeretik hallgatni a történeteket. A harmadik motiváció pedig, hogy általában egy bizalmas környezetben hangzik el, az ember például ritkán pletykál a főnökével. Emellett van egy rekreációs jellege is, hogy közben el lehet lazulni, nyugodtan ki tudjuk fejezni az érzelmeinket, sokkal kevésbé fegyelmezetten, mint mondjuk más helyzetekben.

- M: Igaz az, hogy a nők pletykásabbak a férfiaknál, vagy ez inkább egy ránk égett sztereotípia?

- Sz. Zs: Nagyon jó ez a kifejezés, a ránk égett sztereotípiának az a magyarázata, hogy a nyilvános kommunikáció évezredekig a férfiak kezében volt. Viszont a felmérések egyértelműen arra mutatnak rá, hogy a férfiak és a nők megközelítőleg ugyanannyit pletykálnak, hacsaknem a férfiak még többet. Ők nem merik annyira felvállalni, hogy pletykálnak, hiszen úgy tudják, hogy ők nem pletykálnak. Általában a fociról, autókról való beszélgetéssel kezdik, de a pletykákig jutnak el ők is. Míg egy nő sokkal nyíltabban vállalja ezt a dolgot. Viszont, mivel a nőknek sokkal inkább meg volt engedve, hogy kifejezzék az érzelmeiket, így sokkal jobban, árnyaltabban tudnak pletykálni. Úgy foglalhatnánk össze röviden, hogy a férfiak többet pletykálnak, a nők pedig jobban.

- M: Mi az, amiről a nők leginkább szoktak pletykálni?

- Sz. Zs: Mindenki ugyanarról a témáról pletykál a legtöbbet, ez pedig a szex-hatalom-pénz, de ezen belül a szex mindent visz. Ezen túl pedig megjelenik a stílus, az öltözködés, megjelenés; továbbá a kompetencia, ki mihez ért, és mihez nem; vagy az integráció, vagyis valaki mennyire illeszkedett bele az adott közösségbe, ez lehet munkahely, lakókörnyezet, bármi. Az utolsó pedig a devianciák, vagyis hogy ki alkoholista, ki drogozik, ki csalja a párját - minden, ami tilos. Ezek a legfontosabb pletykatémák, de ezek néha ötvöződhetnek is, ezek érdeklik leginkább a férfiakat és a nőket is.

- M: A pletykák tárgya, úgy látszik, többnyire megegyezik, de mi a helyzet az idő előrehaladtával? Igaz az, hogy az idősebbek többet pletykálnak?

- Sz. Zs: Ez is egy nagyon fontos kérdés. A gyerek például még nem tudja, hogy mikor pletykál, eleinte csak mesélget, aztán árulkodik, és nagyjából 6-14 éves kora között kezd el pletykálni, akkor nagyjából kibontakozik, hogy ki a pletykás személyiség, kinek van több ideje vagy kedve erre. Például a nagyon zárkózott emberek nem lesznek pletykásak, és nem azért, mert nagyon etikusak lennének, hanem azért, mert nem olyan személyiségek. Ezt követően jön az ifjúkor, amikor az ember a legtöbb kapcsolattal rendelkezik. Akkor még élnek a középiskolai kapcsolatok, de már ott vannak a főiskolai kapcsolatok, aztán jön a munkahely, tehát van egy ilyen időszak, amikor nagyon sok kapcsolata van az embernek, és nagyon sok pletykát hall. Aztán pedig jön az idős kor. Ekkor az embernek egyrészt több ideje van pletykálni, másrészt már sok történetet hallott, ráadásul nagyon szeretik egymással egyeztetni ezeket a történeteket az idősek, és az ő esetükben nagyon komoly gyógyító erővel bírhat az, ha megosztják a pletykáikat egymással.

- M: Milyen egyéb értelmezhető kutatás van ezen a téren, akár, ha földrajzilag nézzük a pletyka terjedését?

- Sz. Zs: Például egy nagyon kis településen, ahol lakik 300 ember, ott nem nagyon van pletyka, mert minden azonnal látszik. Egy nagyvárosban viszont, az ember csak azokról a közösségeiről pletykál, akikkel valóban összetartozik, hiszen kétmillió emberről nem tudok pletykálni. Ez a két szélsőség, és közben vannak izgalmas dolgok, ha az ember egy 5-10.000 fős kisvárosban lakik, ahol mindenki az ismerőse, vagy az ismerősének az ismerőse – ott aztán vérre megy a pletyka. Emellett a szakmai pletykákról is beszélhetünk, mondjuk egy fővárosban izgalmasak például a művészek pletykái, vagy egyes szakmai köröknek, a médiának a pletykái.

- M: Vannak előrejelzések azzal kapcsolatban, hogy a technológiai fejlődés hogyan hat a pletykákra?

- Sz. Zs: Mivel napjainkban egyre több nemzetközi pletykakutatás indul, ennek éppen az az oka, hogy az infokommunikációs eszközök egészen más pletykaterjedést tesznek lehetővé egy adott idő alatt, sokkal több emberhez lehet eljuttatni valamit, és ez már elemezhető is. A téma egyre több kutatót érdekel, 2012-ben egy holland és egy angol könyv is megjelent csak a vállalati pletykákról. Ez is azt mutatja, hogy egyre nagyobb jelentőséget kap a téma.