"Nem szeretem, hogy üdvözlés képpen megölelnek, vagy megpuszilnak"

Testbeszédünkkel jelezzük a másik felé, hogy a puszilkodásra egyáltalán nem vagyunk vevők. Egy előre lendülő kar világosan jelzi a másik számára, hogy mi inkább a kézfogást hívei vagyunk. Vagy megpróbálhatunk úgy tekinteni a másikra, mintha az csak egy fa lenne. Kerüljük a szemkontaktust, nézzünk el másfelé, tűnjünk elfoglaltnak. Ha késő van a meneküléshez, üssük el humorral a dolgot. Mondhatjuk, hogy most épp nem puszilkodunk, legalábbis amíg nem kaptuk meg az influenzaoltást, addig semmiképpen sem!

"A kollégám folyamatosan bemászkál a szobámba, és átlapozgatja a papirjaim az asztalon"

Bár az irodánk jó esetben nem otthonunk is egyben, mindkettőt ugyanaz a tisztelet illeti meg. Ahogy nem megyünk be más otthonába sem hívatlanul, jogosan várhatjuk el, hogy a munkahelyünkön is ugyanígy békén hagyjanak. Próbáljuk meg személyesebbé tenni a munkaterületünket, néhány családi fotóval, vagy szobanövénnyel, kijelölve ezáltal személyes határainkat. De akár kis táblát is rakhatunk ki: „Hacsak nem akarod az egész asztalt rendbe tenni, ne nyúlj hozzá semmihez!”

"A vacsoravendéget rajtakaptam, hogy bekukucskál a hálószobámba, vagy a fürdőszobai szekrénynél matat"

Még a legkíváncsibb illető is zavarba jön, ha tetten érik. Hagyjunk neki menekülőútvonalat azzal, hogy megkérdezzük: Szükséged van valamire? Segíthetek? Majd miközben kivezetjük az adott helységből, csukjuk be az ajtót mögötte gyöngéden, de határozottan.

"A szomszédom rendszresen átugrik hozzám"

Legyünk őszinték. Mondjuk meg, hogy az időpont nem alkalmas számunkra. Nem kell megindokolnunk, mivel is foglalatoskodunk, ha épp a fotelben heverészünk, ám legyen. Inkább jelezzük felé, hogy jobb szeretjük az előre megbeszélt találkozókat.

"A takarítónő, vagy a bébiszitter előszeretettel rendezi át a lakásomat"

Már rögtön a munka megkezdése előtt fektessük le –akár írásban is- mik azok a területei a lakásnak, amikhez semmiképp ne nyúljon. Így mindenki pontosan tudja, mihez tartsa magát, és mit várhat el a másiktól a jövőben.

"A házastársam rendszeresen bejön, ha a fürdőszobában intézem a dolgom"

Kérjük meg, hogy a ’titokzatosság’ fenntartása érdekében ne jöjjön be, majd csukjuk magunkra az ajtót. Barátnő esetében ha esetleg aggódunk, hogy az elutasítás megbánthatja, próbáljuk meg elütni a dolgot egy viccel, pl. „Ne haragudj, drágám, de a kezem ügyében lévő feladat teljes koncentrációt igényel!”

"A házastársam és a gyerekeim szanaszét hagyják a holmijaikat az én szobámban/ fiókomban/asztalomon"

A közös kollégiumi szobákban már alkalmazott módszert itt is használhatjuk: fogjuk a férj koszos zokniját, a srácok legó figuráit, és helyezzük vissza az ő részlegük egy feltűnő pontjára. A lényeg, hogy lássák, szándékosan tettük oda egy olyan helyről, ahol semmi keresnivalójuk nem volt. Érdemes elhelyezni a lakásban külön célokra fenntartott, akár felcímkézett tárolóelemeket is: egy kis tálat a kulcsoknak, iratgyűjtő mappát a fontos papiroknak, így elkerülhetjük az újra és újra kialakuló káoszt.

"A vacsorapartnerem rendszeresen beleeszik a tányéromba"

Próbáljunk meg elébe menni a dolognak. Mielőtt megkezdenénk a saját vacsoránkat, tegyünk egy kis tálkára kóstolót a másik számára. Ha viszont semmiképp sem szeretnénk osztozkodni, vegyük elejét az asztalon való átnyúlkálásnak egy ’rettenetesen éhes vagyok, alig várom, hogy mindent befalhassak a tányéromról’ felkiáltással. Így még a szemtelenebb portyázókat is elriaszthatjuk a tányérunk közeléből.

"Csoportos utazáson vagyok, de szeretnék egy kis időt édes magányban eltölteni"

Mindenkinek szüksége van egy kis időre egyedül. Ezt a legjobban úgy tudjuk elérni, ha jó előre lefoglalunk egy-két programot (masszázs, egyéni oktatás a személyi edzővel, múzeumi látogatás) –egy személyre. Az sem rossz taktika, ha korán kelünk, így a csoport többi része előtt vághatunk neki a városnézésnek. Ha olyan új ismerősökkel hoz össze a sors, akik az utazás minden éber percét velünk akarják tölteni, azoknak próbáljuk elmagyarázni, hogy vakációnk egyik fő célja, hogy végre távol kerüljünk a családtól és a barátoktól, mivel szükségünk van a kikapcsolódásra, egyedül.

"Vadidegenek akarják megtapogatni a terhes hasamat"

Vannak ugyan olyan állapotos édesanyák, akik nem bánják, ha mások megsimogatják gömbölyödő pocakjukat, de ha ez zavar minket, mindenképp mondjuk meg kedvesen, de határozottan. „Kérem, ne nyúljon hozzá, a kisbaba épp alszik!” –ezt biztosan mindenki meg fogja érteni. Vagy fogjuk meg a nekilendülő kezet, és irányítsuk máshová, el magunktól. (Bár annak a pennysilvániai hölgynek a módszere, aki zaklatásért feljelentette a várandós pocakját fogdosó szomszédot, talán egy kicsit szélsőséges megoldás...)

(Forrás: Real Simple kép: adoptanegotiator)