Jump to content

Így szeress, hogy jól szeress! 3. rész - Melyiket az öt közül?

2014. 03. 08. 10:14

Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek. (Micimackó)

Az előző részben megismerkedtünk az öt szeretetnyelvvel - Elismerő szavak, Minőségi idő, Ajándékozás, Szívesség, Testi érintés -, most nézzük meg, hogy hogyan tudjuk felismerni saját, illetve mások szeretetnyelvét. Mivel az ember általában önmagából indul ki, így ösztönösen azzal próbál örömet szerezni másoknak, ami neki a legjobban esne. Ez az, ami alapul szolgálhat, amikor meg szeretnénk tudni, hogy valakinek mi a szeretetnyelve. Íme néhány szempont, ami segíthet:

Figyeljük meg, mivel fejezi ki irántunk, illetve mások iránti szeretetét?
Mire panaszkodik, amit „soha” nem kap meg, amiből többet szeretne?
Milyen kérései szoktak lenni?
Milyen dolgoktól lesz különösen kiegyensúlyozott, elégedett?
Mi az, amivel a legjobban meg lehet nyugtatni, ha szomorú, elkeseredett?

A szeretetnyelv adása nem egyenlő a másiknak megfeleléssel
Azt viszonylag könnyű megfigyelni, hogy mivel kedveskedik a másik. A panaszok és kérések birodalma azonban feszültségek forrása lehet. Ami fontos: a szeretetnyelv adása nem azonos a másik fél elvárásainak való görcsös megfeleléssel, a „Ha szeretnél, megtennéd értem!” kérések szolgai teljesítésével. Belülről, kedvességből, jó érzésből, önszántunkból kell fakadnia ahhoz, hogy értelme legyen, hogy elérje célját. Akiben megfordul a gondolat, hogy a szeretetnyelveket alkalmazza, az nagy valószínűséggel eleve szeretne megfelelni szeretteinek, fontos számára a jó kapcsolat. Ugyanakkor mostanra azt is láthatjuk, hogy ha nem a lényegre koncentrálunk, akkor igyekezetünket könnyen kudarcok sorozata kísérheti. A legjobb szándék ellenére sokszor mindössze az okozza panaszokat és az elégedetlenséget a másik oldalon, hogy a másik nem érzékeli szeretetünket, mert nem a számára értelmezhető nyelven kapja.

Olvassunk a sorok között!
Vegyük sorra a másik kéréseit, velünk kapcsolatos vágyait, és nézzük meg, hogy mi az, ami az öt szeretetnyelv valamelyikéhez tartozik és mi az, ami nem. A másik általi elvárások, korlátozások, az önbizalmunk rombolása, mint amilyen a „Ne a barátaiddal töltsd az időt, hanem velünk, hiszen te már családos ember vagy!”, „Milyen a hajad már megint?”, „Soha nem leszel olyan ügyes, mint az én drága jó édesanyám!”, „Miért áll már megint keresztbe a távirányító az asztalon?”, stb. nem szeretetnyelv kategória. Ami fontos most nekünk, az a szeretetnyelvekhez kapcsolható kérések, panaszok, mert az egyéb elégedetlenségek könnyen lehet, hogy a szeretetlenség érzésének öntudatlan megnyilvánulásai.

Nekünk is jó, ha neki is jó
Tegyük fel, hogy párunk szeretetnyelve a szívesség, és fontos neki, hogy a vasárnapi ebéd délben az asztalon gőzölögjön. Utálja viszont, hogy állandóan újabb és újabb tanfolyamokra járunk, jobban szeretné, ha „rendes asszonyhoz illően” otthon lennénk, nem mászkálnánk mindenfelé. Előfordulhat, hogy ha odafigyelünk a számára fontos szívességekre, azzal annyira kibéleljük a lelkét, hogy egyáltalán nem, vagy egyre kevésbé fog morogni, amikor bejelentjük, hogy szombat délután nem vagyunk otthon, mert indul a virágkötő tanfolyam következő szintje.

Figyeljük magunkat is
A fent felsorolt kérdéseket tegyük fel magunkkal kapcsolatban is, mert nagyon fontos önismereti információkhoz juthatunk, ha ismerjük saját szeretetnyelvünket! Megérthetjük, miért esnek bizonyos dolgok különösen rosszul, illetve ha rossz passzban vagyunk, célzottan tudunk töltekezni. Így azt mondhatjuk a párunknak egy nehéz nap után, hogy most nem akarunk beszélni, kérünk inkább egy nagy és hosszú ölelést. Megérthetjük, hogy miért borulunk annyira ki, ha elmarad egy számunkra fontos találkozó, vagy miért éljük meg visszautasításnak, ha társunk nem masszíroz meg bennünket. Rájöhetünk, hogy miért hatódunk meg, ha a gyerek magától kitereget, hogy miért jelentenek annyira sokat a meghitt baráti beszélgetések. Röviden: feltérképezhetjük saját mozgatórugóinkat, ezáltal közelebb kerülhetünk önmagunkhoz.

Nem áldozat-képzőről van tehát szó, hanem arról, hogy saját magunkat, a határainkat is tiszteletben tartva, önszántunkból teszünk valamit, mert örömöt, elégedettséget szeretnénk okozni. Ha szeretnénk. Mert nem kötelező!


Folytatás

 

Polyák Ildikó
jóga coach
www.miadalod.blogspot.hu 

 

(Fotó: www.pcwalls.net)