1885. június 17-én érkezett meg New Yorkba a Szabadság-szobor – teljes nevén: A Szabadság Megvilágosítja a Világot – melyet Franciaország adományozott az Egyesült Államok számára, a független köztársaság kikiáltásának századik évfordulójára. A Liberty Islanden felállított, 151 láb, azaz 46 méter magas szobor 171 láb, azaz 52 méteres talapzaton áll, és 128 év alatt az amerikai állam és a szabadság egyik leghíresebb szimbóluma lett az egész világ számára.

A centenáriumi emlékmű ötlete Édouard Laboulaye történésztől eredt, akinek kezdeményezése után a francia nemzetgyűlés Frédéric Augusthe Bartholdi szobrászt bízta meg a műalkotás elkészítésével. A kezdeti elképzelések szerint a szobrot Egyiptomban állították volna fel, ám az egyiptomi kormányzat túl magasnak találta a költségeit.

Így került szóba az Egyesült Államok, ahol a francia ajándék már jóval népszerűbb volt. Franciaország számára ez a gesztus nem csak diplomáciai, hanem belpolitikai jelentőséggel is bírt, hiszen az emlékművel a politikai vezetők a még friss köztársasági államforma fenntartását kívánták demonstrálni.

Bartholdi ennek megfelelően megkezdte a szobor tervezési munkálatait, mely során a statikai problémák leküzdésére Gustave Eiffel mérnök segítségét vette igénybe. Az emlékmű első, kisebb változata a párizsi Luxembourg-kertben került bemutatása, az 1878-as világkiállítás során pedig a látogatók már a fej és a gigantikus test egyes részeit is megcsodálhatták.A kicsi verzió a mai napig látható a Szjanán húzódó Ile aux Cygnes sziget egyik sarkában, nem messze az Eiffel toronytól.

A Szabadság-szobor későbbi helyén az amerikaiak építették fel a homokkőből emelt hatalmas talapzatot, a munka költségeinek finanszírozására adakozási kampányt indítottak. Akezdeményezés élharcosa a neves újságíró, Pulitzer József lett. A gigantikus szobor 1884 nyarán már szállításra készen állt Franciaországban, a következő év júniusában pedig 300 darabban meg is érkezett az Egyesült Államokba. Bartholdi irányításával aztán 16 hónapnyi munkával rakták össze az emlékmű részeit, melyet 1886. október 28-án Grover Cleveland elnök adott át az amerikai nép számára.

A Szabadság-szobor nem csak egy nemes eszme szimbóluma volt, hanem – Eiffel zsenialitása révén – kilátóként is funkcionált. Az egyik kezében törvénytáblát, másik kezében fáklyát tartó nőalak koronája egyszerre mintegy 30 fő számára biztosított pazar kilátást New York városára és az Atlanti-óceánra. A monumentális emlékmű ugyanakkor hosszú időre az amerikai bevándorlás jelképe is lett. A közeli Ellis-szigeten létesített bevándorlási iroda révén a Szabadság-szobor az első világháborúig mintegy 12 millió bevándorló számára jelentette az új élet lehetőségének reményét.

A szabadság szobra magyar vonatkozással is bír: 1956. november 18-án, a magyar forradalom leverését követően emigránsok egy csoportja gigantikus feliratot – „Állítsátok meg a népirtást, mentsétek meg Magyarországot!” – helyezett el a talapzaton, melynek képe később bejárta a világsajtót.

A Szabadság-szobor 1984 óta az UNESCO világörökség részét képezi, népszerűsége töretlen a New Yorkba látogató turisták körében, ám a 2001. szeptemberi terrortámadások után látogatását nagymértékben korlátozták.

(Forrás: Tarján M. Tamás: New Yorkba érkezik a Szabadság-szobor, rubicon.hu)