Mit játszott az ETO? A Fradi tényleg csak egy góllal kapott ki Rijekában? – e kérdések nagyjából tíz perccel azt követően hangzottak el, hogy a magyar férfi vízilabda-válogatott két góllal megverte az ősi rivális Szerbiát, a Margitszigeten a napokban folyó Európa-bajnokság címvédőjét. A kérdezők a mérkőzésről távozó szurkolók voltak, ami jól jellemzi, hogy még a 9-szeres olimpiai, 3-szoros világ- és 12-szeres Európa-bajnoki cím sem lankaszthatja az érdeklődést a válogatott szinten világeseményről immár 28 éve hiányzó magyar foci iránt.
S akkor még nem beszéltünk arról, mennyi rajongója van a többi labdajátéknak, a kézilabdának, a kosárlabdának és a jégkorongnak, amelyek kivétel nélkül szintén sikeresebbek a labdarúgásnál. Ráadásul e sportágakat világszerte számos – és folyamatosan egyre több – országban űzik, míg a nekünk méltán oly kedves póló mezőnye szinte évek óta stagnál.
A mai felgyorsult, a média üzleti érdekei által irányított világban az alapján kerülhet képernyőre egy mérkőzés, hogy arra hányan kíváncsiak, a nézők száma pedig összefüggésben van azzal, mennyire izgalmas, pergő egy meccs, annak szabályai mennyire érthetőek. A szintén magyarosnak számító vívás olimpiai létre például azért inog, mert nehezen követhető, a versenyzők mikor érnek el találatot a másikon.
Sajnos, a nem kellő átláthatóság a pólóra is igaz, ráadásul emellett több kritérium alapján végzett összevetésben is alulmarad a többi labdajátékkal szemben. Itt a legkevesebb a tiszta játékidő, mindössze 32 perc, míg a kosárlabdában 48, a jégkorongban és a kézilabdában 60-60, a fociban 90 (hosszabbítás esetén 120). Mégis kétszer ennyi ideig is eltart egy pólómeccs, mivel a szabálytalanságok sűrűn történnek: általában 2-4 labdaérintés után (ugyanez a szám a kosárban 15-30, a fociban 30-40, a hokiban 50-60!), emiatt meglehetősen statikus, töredezett a játék.
Így aztán nem csoda, hogy egy mérkőzés alatt a legtöbb fault, átlagban 120, a vízilabdában fordul elő, míg a labdarúgásban csak 38, a kosárlabdában 30, a jégkorongban pedig alig 10. E tekintetben még a második legdurvább kézilabda 60-90 közé tehető szabálytalanságai is eltörpülnek. Elrettentő volt a magyar-szerb meccs 33 kiállítása, ami egyébként rekordközelinek tekinthető – ennyiszer azért ritkán szoktak kiküldeni játékosokat a bírók.
Az sem népszerűsítheti a sportágat kis hazánkon kívül, hogy sok idő telik el az ide-oda úszkálással, a pálya mérete miatt 15-20 másodpercig is eltart, amíg a védekező csapat támadásba megy át, szemben a kosár és a hoki 2-6, vagy a foci 2-10 másodpercével.
Mindezek miatt a sportág hazai nagyjai már régóta forszírozzák a szabálymódosítást. Két 1976-os olimpiai bajnok, Csapó Gábor és Faragó Tamás javaslatai – például a pályahossz, a labdaméret és a játékosok számának a csökkentése, ami meccsenként nem 15-20, hanem akár, a kézihez hasonlóan, 50-70 gólt is eredményezne – azonban eddig nem találtak meghallgatásra.
(Fotó: icg-lakemacquarie2014.com)
