Jump to content

Macsó munkahelyek

2014. 03. 26. 14:43

Gyorsan fejlődő világunkban végre elérkeztünk oda, hogy a férfias iparágakban is komolyan vegyenek minket. Most arra keressük a választ, hogy kell-e valójában nőként nehézségekre számítanunk egy férfi-domináns környezetben.

Vannak egyszerűen nemtől függően velünk született tulajdonságok, amelyek előre visznek vagy hátráltatnak minket munkánk során. Ilyenek a pszichológiai, illetve fizikai tényezők, mint például az intuíció, de előmenetelünk során szerepet játszanak a kommunikációs különbségek is. Egy párbeszéd alkalmával egy nő átlagosan 250 szót mond ki percenként, míg egy férfi kb. 125-öt. Nem szorul magyarázatra, hogy a konfliktus-kezelési módszereink is eltérőek. Viszont számos vezető beosztású nőtől úgy halljuk, hogy egy kicsit javult a helyzet.

Az elmúlt években megfordult a trend a felsőoktatásban, több nő tanul tovább, mint férfi, a nőket hátrányosan érintő bérkülönbségről már legalább beszélünk, és már megvan az esélyünk arra is, hogy szép karriert fussunk be, akár egy férfias szakmában. Az alábbiakban három, jelentős beosztásban dolgozó hölgyet kérdeztünk arról, hogyan élik túl a férfias környezetet.
 

A Liferay Hungary Kft. szoftverfejlesztőcégnél valójában szinte csak férfiak dolgoznak, ugyanis a kollégák alapvetően mérnökök. Szemán Enikő, HR vezetőként így látja a mindennapokat: 
- Vezető beosztásban egyedüli nő vagyok a cégnél, de ennek sosem éreztem hátrányát. Talán ez az egyedülálló vállalati kultúrából is fakad - multinacionális cégként ugyanis állandó kapcsolatban vagyunk a Liferay többi székhelyén dolgozókkal, más nemzetiségű emberekkel. Nálunk nem az élvez prioritást, hogy ki milyen nemű vagy nemzetiségű, hanem elsősorban a szakmai hozzáértést, az emberi értékeket és a csapattagot látjuk meg a másikban.
Szemán Enikő néhány egyéb meglepő jellegzetességet is elárult.
- Cégünknek kiemelten fontos, hogy igazi csapatszellem uralkodjon nálunk – a számítástechnikai iparágból adódóan sok mérnök dolgozik a vállalatunknál, jellemző módon gépek előtt ülnek és támogatási funkciót látnak el, sok ország ügyfeleinek technikai problémáit innen oldják meg. Éppen ezért, hogy ne legyenek unalmasak az irodai órák, még egy csocsó asztal is megtalálható az irodában, amin pihenésképpen játszanak néha. Már én is többször kipróbáltam ☺.

 

Kelenvölgyi Ágnes, a MOL-csoport Szponzorációs vezetője szerint kár lenne tagadni, hogy az energetika tradicionálisan férfi-domináns iparág.
- Ettől függetlenül ennek sosem éreztem hátrányát a mindennapokban – foglalja össze tapasztalatait Kelenvölgyi Ágnes. - A Mol egy látszólag macsó, homogén, állami-jellegű és unalmas vállalatnak tűnik kívülről, ám a budapesti központban valójában kollégáim közel 20%-a külföldi szakember, és az átlag-korosztály is közelebb áll a 30-hoz mint a 45-höz.

Szerinte a női-férfi kérdést kifejezetten színesíti a különböző kultúrák találkozása is: - A cégcsoportban számos pakisztáni, iráni, szír, olasz és horvát, sőt angol és amerikai kolléga is dolgozik, és magam is többször utaztam Észak-Irak Kurdisztánba, vagy Buguruszlánba, amelyek nem éppen tipikus turisztikai célpontok. Mindennapi munkájában egyértelműen az előnyös oldalát emeli ki a férfias környezetnek. 
- A támogatási ügyek, mint saját területem, alapvetően empatikusabb megközelítést igényelnek, így kifejezetten előnyként érzékelem, hogy adományozási kérdéseknél a férfi döntéshozók között más szempontot is be tudok vinni a döntési folyamatba – hangsúlyozza Ágnes. És mosolyogva hozzáteszi, hogy magánemberként van talán a legegyértelműbb pozitívuma a férfias vállalati környezetnek.  
- A Mol szponzorációs portfoliójában számos olyan projekt van, ami jellemző módon férfiakat érdekel: autósport, foci, jégkorong vagy éppen rockegyüttes. Éppen ezért, férfitársaságban hamar váltok ki nagy elismerést azzal, hogy kapásból fel tudok sorolni néhány WTCC pilótát és naprakész vagyok a futballisták sztorijaiban, mert pontosan tudom, hogy éppen ki vezeti a tabellát. Tankcsapda koncertre is szívesen járok, és barátaimnál többnyire én vagyok e programok szervezője.

 

Simon Szilvia, a Dorsum Zrt. HR igazgatója egyedüli nő a vállalat menedzsmentjében.
- A Dorsum Zrt. közel 140 fős létszámának egyharmada nő, ami az IT szektorban kiemelkedően magas aránynak számít. A menedzsmentben egyedüliként képviselem a női nemet és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ebben a csapatban dolgozhatok! – meséli Simon Szilvia. - Igazgatótársaimtól az elmúlt évek alatt sokat tanultam, férfiként ők egy problémát vagy helyzetet sokszor egészen másképp közelítenek meg, mint mi - strukturáltak, logikusak, fókuszáltak és persze kreatívak. S bízom benne, közös munkánk során ők is tanultak tőlem, az emberi tényezők fontosságáról, kommunikációról.
Simon Szilvia szerint ez azért nagyon fontos, mert ezáltal jól kiegészíti egymást a két nem problémamegoldó-képessége. - Cégkultúránk igazságos, 14. éve dolgozom a Dorsumban, és eddig soha nem ért megkülönböztetés amiatt, mert nő vagyok. Sőt ha ért, akkor az csak pozitív irányú volt! 
Szilvia, amellett, hogy felelőségteljes vezető, családanya is. Nem kis manőver nap mint nap összehangolni a két szerepet, de a cégkultúrából adódóan ez is megoldható.
- Hat órában dolgozom, van egy 9 éves lányom. Kollégáim tolerálják az időbeosztásomat, pl. nem szerveznek megbeszélést késő délutánra, mert akkor én már „anya-üzemmódban” dolgozom. Vagy ha a gyerek lebetegszik, minden gond nélkül dolgozhatok otthonról - ha szükséges -, tiszteletben tartják ezt a helyzetet. 
Igazán megnyugtató és inspiráló ilyen körülmények között végezni a mindennapi munkát. Különösen úgy, hogy sajnos ma Magyarországon nem ez a jellemző. Ezért is kezdtem azzal, hogy nagyon szerencsés vagyok.

 

 

 

 

Fotó: www.goodenoughmother.com