A modern kor adta technikát, telekommunikációs eszközöket és az internetet felhasználjuk a munkában, az otthoni szórakozáshoz, a tanuláshoz, de már a társunk megtalálásához is. Még azok életébe is beférkőzik az internet és a technikai kütyük használata, akik éppen a nomád életet választják hosszabb vagy rövidebb időre, és a természetben keresik a megnyugvást, keresik önmagukat. Az online-térképek, navigációs programok, a telefonok nélkülözhetetlenek az utazók életében is. Változik-e a túra élménye, ha a sátoron és a túlélő felszerelésen kívül, akkumulátorok, töltők, egyéb technikai kiegészítőkkel van a hátizsák megtöltve?

Az egzotikus, nem túl forgalmas túrahelyeken is általános látvány, hogy a helyi kávézók, éttermek minden szegletében monitorok előtt ülő alakok nyomkodják a számítógép billentyűzetét. Ha mégsem a klaviatúra fölé görnyedve pötyögnek, akkor szinte biztos, hogy a tabletet vagy az okostelefont bűvölik az emberek. Mindenki tudatni akarja állapotát, helyzetét a közösségi oldalon, leveleket fogad és küld, frissíti az eszközön található alkalmazásokat, hívást kezdeményez, böngészik, szörfözik, videókat, fotókat tölt fel, oszt meg, kommentel, blogol.

Egy ilyen dzsungeltúra egyik résztvevője azt vette észre, hogy túratársai is mind úgy kezelték ezeket az eszközöket, mintha az lett volna az utolsó nap, amikor még használhatják azokat, és ezért mindent meg akartak oldani, el akartak intézni. Így aztán megszűnt a hagyományos értelemben vett emberek közötti kommunikáció, ellenben a telekommunikáció a csúcson járt. A túravezető kérésére hagyták csak abba tevékenységüket. De még ha sikerült is az eszköztől felnézni, rögtön azok a kérdések merültek fel, amelyek nem éppen egy ilyen úttal kapcsolatos, jellegzetes kérdések: lesz-e térerő, lehetőségük adódik-e majd a készülékeket tölteni, ha azok lemerülőben lesznek? Igen, ez fontos, mert a család otthon maradt része izgul a dzsungelben járó családtagért, ezért napi szinten fontosnak tartják a kapcsolattartást.

Nem vagyunk egyformák. Egyeseknek a fotók posztolása nélkül, a levelek olvasása hiányában kifejezetten rosszul érzik magukat, és azt hiszik, a világ is megáll, ha nem tudnak információkat a napi eseményekről. Mások pedig örülnek, ha legalább ilyenkor el tudnak szakadni a XXI. századi világtól és kicsit a természetben lehetnek kalandot, újdonságot keresve.

A sok elektronikai kütyü és azok használata egyértelműen rossz irányba befolyásolja az utazást, hiszen a hely szépségét, értelmét semmisítik meg. Ha már messzire utazunk, egy olyan helyre, amely álmunk és vágyunk volt eljutni, ne kattintgassuk végig. Adjuk meg az élményt szemünknek, lelkünknek is.

(Kép forrása: theadventurecompanyuk.blogspot.hu)