A moly ugyanis lepkévé fejlődése után már nem foglalkozik olyan földi hívságokkal, mint a táplálkozás, helyette inkább kizárólagosan a szaporodással tölti az idejét. A nőstény lerakja a tojásait, majd szép lassan elpusztul.

Nem a molylepkék miatt kell tehát aggódnunk, hanem sokkal inkább a lepkék hernyója miatt. A molybabák ugyanis képesek a szervezetük számára szükséges fehérjét keratinból elfogyasztani, azaz bármire szívesen ráugranak, ami természetes állati, vagy növényi származék. Az étvágyuk pedig apró méretük ellenére hatalmas, különösebb finnyáskodás nélkül kebelezik be a selymet, pamutot, lenvásznat, tollat, hajat, vagy szőnyeget.

Megszabadulni tőlük igen vesződséges, a strapabíró lárvák és molytojások simán kibírják az 50 Celsius fokot, és rövid távon meg se kottyan nekik a -8 sem. Ha tehát a fagyhalállal akarjuk őket kipusztítani, érdemes legalább egy fél órán át a hideg levegőn tartani a ruhákat.

Durva becslések szerint egyetlen molylepke akár 1000 tojást is lerakhat élete során, a lárvák pedig a körülményektől függően képesek arra, hogy benneragadjanak a lárvaállapotban egy helyett akár 29 hónapra, ha úgy hozza a sors. Ezen önkéntesen meghosszabbított gyermeki állapotnak ruháink látják csúf kárát.

(Today I found out, kép: tinaadamsconculting.com)