Ha betondzsungelben vagyunk kénytelenek élni, akkor is jól esik lelkünknek, szemünknek egy növény látványa, arról nem beszélve, hogy gondoskodni is kell róla. Mint ahogyan a házi kedvencek tartásában is vannak megszokott fajok, amelyek közelségét választjuk, úgy vannak olyan növények is, amelyek sok háztartásban megtalálhatók. Ám mint az állattartók között is van extrém, egzotikus állatokat kedvelők és tartók, ugyanúgy a növénykedvelők egy része is igyekszik hozzájutni különleges, a nagy többség számára alig ismert fajokhoz.
Vannak azonban olyan különleges növények, amelyekkel nem biztos, hogy érdemes lenne otthoni körülmények között próbálkozni. Nem csak azért, mert a megfelelő környezetet sem tudnánk biztosítani, hanem mert a növények közelségét sem szeretnénk. Méghozzá azért nem, mert némelyik dögszagot áraszt magából, ráadásul még óriási is. A Rafflesia arnoldii a világ legnagyobb átmérőjű virága, amely megközelíti az egy métert is. Nemcsak szaga olyan, mint a romlott hús, hanem a színe is húsra emlékeztető. Pöttyös növény, és még csak levele, szára, gyökere sincs. Csak maga a virág, amely más növényen telepszik meg, és élősködő életmódot folytat.
Egy másik bűzös és szintén gigászi nagyságú virág a Titánbuzogány. A világ legnagyobb egyvirágú növénye. A Titánbuzogány szabálytalan időközönként, levél nélkül virágzik, majd egy darab levelet növeszt, amely akár hat méter magasságúra is megnőhet. Korától függően egyre zöldebbé válik. Sem szaga sem mérete miatt nem lehetne ideális lakótársunk, habár kétségkívül csodájára járnának.
A kellemetlen szagot árasztó virágok egy újabb példánya az óriás kontyvirág, amely megtalálható Dél-Ázsia egyes országaiban, de a Fülöp-szigetek lakója. Habár szaga nem túl kellemes, mégis felhasználják a konyhában, mint zöldségféle.
Némelyik növény csak virágból áll, de a legtöbbnek szára, levele és virága is van. A Velvícsia azonban különleges tobozszerű virágot hoz. Namíbia nyugati részén él. Ott, ahol alig esik az eső. A vaskos törzse igen rövid és mindig csak két levelet hoz, amelyek szalagszerűen terülnek el. A levelek állandóan nőnek, és az idő elteltével széthasadnak. A két levél az idő folyamán már úgy tűnik, mintha nem is kettő lenne, hanem sok vékony. Akár 180 centi magasra és megnőhet, minél idősebb a Velvícsia, annál vastagabbá hízik a törzse. Becslések szerint életben maradhat több száz éven keresztül is.
Se nem büdös, se nem nagy, hiszen a világ legkisebb növénye a vízidara. Hazánkban is előfordul több helyen, de megtalálható Európa más országaiban, Dél-Ázsiában, Ausztráliában és Afrikában is. Annyira picike a vízidara, hogy ebből a növénykéből több tucat is elfér akár egy tű fején is. Átmérője 0,5-1,2 milliméter között van. Akár a békalencse, a víz felszínén úszik. Gyökere nincs, virágait ritkán lehet látni.
