Sokak keresik a szerelmet, és sokak közülük ehhez az internetet is segítségül hívják. Nem véletlenül, hiszen számos erre kifejlesztett felület szolgáltat ismerkedésre, kapcsolat kialakítására lehetőséget.

A legtöbben emberek között dolgozunk. Ismerősök, ismeretlenek veszik körül, kommunikálnak, érintkeznek, de ahhoz, hogy egy kapcsolat kialakuljon, a felvett szerepeknek lazulniuk kell, meg kell mutatniuk valójukat. Természetesen ez kockázattal jár, mert lehet, nem azt kapja a másik, amit szeretne látni. Az internet más terepet biztosít, ugyanis az ilyen fajta ismerkedés során rövidebb vagy hosszabb ideig arctalan az ember, viszonylag inkognitóban tud kapcsolatot teremteni más arctalan, inkognitóban lévő személyekkel. Ha kellemes az ismerkedés, képeket cserélnek. A kölcsönös tetszés és szimpátia alapján kialakul egy virtuális viszony. Ha azonban olyan kép tárul a szeme elé, amely nem tetszik, elképzelhetetlen találja, hogy akár csak kommunikációba bonyolódjon a másik személlyel. Ebben a virtuális világban egy gombnyomással megszüntetheti a kapcsolatot, kikapcsolhatja a gépet. Volt ismerkedés, de már le is van zárva.

A nagy vízválasztó a virtuális világból a való világba cseppenni és megtapasztalni, hogy az, amit, akit a képen látott, az életben vagy sokkal jobb, vagy sokkal rosszabb. Új értelmet nyerhet az ismerkedés. Az illúzió által kialakított kép megsérül, vagy épp értelmet nyer. Senki sem olyan, mint a képeken, így azzal számolni kell, hogy a fotókon látott ember az életben más, de ha ezt kellő rugalmassággal kezeli, és nem teljesen mást mutat a valóság, mint a kép, akkor kellemes csalódás lehet.

Többen esnek abba a hibába, hogy kialakítanak egy virtuális kapcsolatot egy ismeretlen személlyel, vele viszont az internet és az okos technikának köszönhetően lépten-nyomon érintkeznek, végül megcsömörlenek.

Az internet kezdeti lépés gyanánt nagyon jó, ám arra törekedni kell, hogy ne uralja az életüket. Előnyt lehet kovácsolni, de ésszel kell bánni a lehetőséggel.