Szerelmek jöhetnek és mehetnek az életünkben, amelyek egyike sem vehető egy kalap alá. Némelyik csak kicsit tüzel fel és a szakítás után feltesszük magunkban a kérdést: mit kerestünk abban a kapcsolatban? Mert folyton tanulunk.

Olykor csak benne ragadunk olyan emberi kapcsolatokban, amelyek ahhoz kellenek, hogy az igazi utunkra tereljenek minket. Ha pedig rátalálunk a nagy szerelemre, akkor értelmet nyertek a nem működő kapcsolatok. Hogy mégse legyen minden olyan kiszámítható és filmszerű, még a nagy érzelmek megélése sem mindig engedi, hogy a szerelem beteljesüljön, vagy, hogy a szerelmesek egymás mellett éljék le életüket. Egy ilyen érzelmektől heves kapcsolat megszakítása gyötrő lehet, és sok idő szükséges ahhoz, hogy a felek el tudjanak egymástól szakadni nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is.

Az idő azonban megy tovább, és a sebek gyógyulnak. Idővel még a boldogság, a szerelem is megtalálhat. Attól még a korábbi nagy szerelmeink bennünk élhetnek, és talán már alig gondolunk rájuk, sőt, szinte eszünkbe sem jutnak, de egyes momentumok felidézhetik bennünk a múltat. Még intenzívebben bugyoghatnak fel bennünk az emlékek, ha meglátjuk azt, aki iránt egykor olyan heves érzelmeket tápláltunk.

Élhetünk boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolatban, amelyet stabilnak és megingathatatlannak érzünk, de ha meglátjuk egykori szerelmünket, akkor a szívünk verhet olyan hevesen, mint egykor. Talán már régóta eszünkbe sem jutott az a személy, de egy találkozás felboríthatja a rendet az életünkben.

Aki a nagy szerelme mellett éli jelenleg is az életét, az adjon hálát a sorsnak, mert a szerencsések közé tartozik. Ha a nagy szerelem érzése ellenére is szétválasztja az embereket a sors, azt is el kell fogadni. Valami miatt mégsem volt működőképes a kapcsolat. El kell engednie egymást, és új életet kezdeni.

Mondani és írni ezt sokkal könnyebb, mint megvalósítani. Főleg egyedül, és sebeinket nyalogatva. Ne essünk abba a hibába, hogy mindenkiben egykori szerelmünk tulajdonságait keressük. Egy hosszabb kapcsolat, egy nagy szerelem lezárása után természetes vágyunk az, hogy egyedül legyünk addig, amíg vissza nem találunk önmagunkhoz, de ne essünk abba a hibába, hogy teljes bezárkózás mellett hidegen hagy a másik nemhez tartozó bármelyik személy. Azonban annak sincs értelme, hogy saját magunkat erőszakolva és minden áron kapcsolatba kerüljünk valakivel, akár annak ellenére is, hogy a vonzalom csak egyoldalú, netán egyáltalán nincs is.

Az élet még a nagy szerelem múlásával, a szakítás után is megy tovább. Rajtunk áll, hogy mennyire tudjuk elengedni egykori életünket, érzelmeinket, és mennyire vagyunk befogadóak az újra.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!