Nem a mi hibánk, ha szélsőségesen reagálunk dolgokra, ha úton-útfélen könnyekben, vagy fékezhetetlen kacagásban törünk ki. Egy nemrég megjelent kutatás ugyanis azt állítja, hogy a génjeink határozzák meg, milyen mértékben leszünk érzelmesek.
A kutatók felfedezték, hogy egy bizonyos génvariáció hordozói sokkal hevesebben reagálnak a pozitív és negatív képekre, és bizonyos agyi területeik is aktívabbak lesznek, mint másoknak.
-Az emberek valóban másképp látják a világot. –magyarázza e különös jelenséget Rebecca Todd professzor. –Azok számára, akik ezzel a génvariációval –az ADRA2b nevezetűvel- rendelkeznek, sokkal erőteljesebb érzelmi töltéssel bírnak a dolgok.
Dr Todd 39 kísérleti alany agyát vizsgálta meg, akik közül 21-en rendelkeztek az ADRA2b gén variációval. Ebből kiderült, hogy az ADRA2b-seknek az érzelmekért felelős agyi központja sokkal hevesebben reagál. Ez azonban nem csak heves érzelmi reakciókban nyilvánul meg, hanem azt is befolyásolja, hogyan látják, érzékelik a körülöttük lévő világot. Azaz a génjeink tehetnek arról, hogy a világnak a pozitív, vagy a negatív aspektusait vesszük-e inkább észre, illetve hogy a környezetünket inkább ijesztőnek, vagy kellemesnek érzékeljük.
Ez a fokú érzelmesség azonban nem jelent feltétlenül hátrányt, teszi hozzá a professzornő, Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regény szerzőjének példáját felhozva.
-Bármely szituációban, amikor fontos érzékelnünk, hogy mi az, ami lényeges a környzetünkben, hasznunkra van ez a génvariáció. Mint Marcel Proust esetében, aki beleharapott egy Madeleine süteménybe, aztán írt róla hét kötetet.
(Kép: idiva.com)