Talán nem is gondolnánk, hogy sok társához hasonlóan a frizbi is az aktív habitusú fiatalok leleményessége folytán alakult ki. Lett légyen egy Friesbie nevű pék, még az 1870-es évek Amerikájában, aki szorgalma és szakmájával szembeni elkötelezettsége, ötletei által annyira ismertté és elismertté vált, hogy évtizedekkel később bizony közel százezer süteményt készített munkatársaival naponta. A finomságokat pedig kényelmi szempontokat is fegyelembe véve, könnyen az iskolai büfék, üzletek polcaira helyezhető megoldásként tálcán szállította megrendelőihez. Mégpedig kerek tálcán. Innen pedig a történethez nem kell sok fantázia, esetünkben konkrétan az elit Yale elit, ám sportos és játékos diákjai az egyetemi büfé kínálatának elfogyasztása után a kalóriák gyors ledolgozása végett egymás között kezdték hajigálni a tálcákat. Ezt követte némi mai szóval vélt K+F, amelynek eredménye a műanyag anyaghasználat, majd a második világháború utáni tömeggyártás.

A frizbi néhány hete már felébredt téli álmából, aktív játékos mozgással színesíti a családi kirándulásokat. Alkalmazzuk bátran gyerek pikniken, kutyás sétáltatáson, a közelgő nyári szabadvízi fürdőzések alkalmával, nyaralás során a tengerparton, fűben vagy homokban, mezítláb vagy cipőben. Kedvelhető, mert nem foglal sok helyet a csomagban, könnyen rávehető mozgásra még az is, aki esetleg nem tartja magát túlságosan tehetségesnek. Ahogy mondani szoktam, a jó dolgok ragadósak, bizony ez is egy a villámsebességgel terjedő és rajongókat szerző sportolási formák közül. Hosszabb távon érdemes jobb minőségű frizbi alanyt választani a vásárlás alkalmával. A túlságosan könnyű fajta pillanatok alatt megvetemedik, nehezíti használatát.

A lelkesebb sportolók világszerte profi szinten csoportba, baráti társaságba tömörülnek s tartanak csapatversenyeket. Ami üdvözítő, hiszen tovább népszerűsíti e mozgásformát a tömegsportot végzők körében is. S annál meg nincs fontosabb, mint hogy mindannyian mozogjunk egy keveset nap, mint nap.

(fotó: uncw-admissions.blogspot.com)