Minden kétséget kizáróan a nőiességet kiemelő öltözködés és a hozzá járó magassarkú viselése tipikusan a nőkre jellemző. A magassarkú cipők nemcsak azt teszik lehetővé, hogy centikkel megnövelhessük a testmagasságunkat, hanem feszesebbé, formásabbá teszik a lábainkat, a magas sarkakon való járás csípőringást ad a női testnek, amely még kecsesebbé teszi a látványt.

A magas sarkakon történő tipegés a nőknek való, így vagyunk szocializálva, ehhez szokott hozzá a gondolkodásunk és a szemünk is, éppen ezért tűnik olyan megbotránkoztatónak és idegennek, amely néhány éve már a divatszakmában megjelent: a férfiak lábán is magassarkú lehet.

A mai szemnek idegen látvány azonban a régmúltban igazi férfi viselet volt. Arról nincsen pontos információ, hogy a magas sarkakat mikor találták ki, de talán perzsa lovasok voltak azok, akik ilyen lábbelibe bújtatták lábaikat, méghozzá azért, mert a harcászatban is szerepe volt a sarkaknak. A nagyobb sarok könnyebbé tette a harcos stabilabb lovon való megülését, hiszen így nehezebben csúszott ki a lábuk a kengyelből. A perzsák európai látogatásának köszönhetően a nemesi réteg férfi divatvilágában is jelentős helyen szerepelt a magasított sarkú cipő, hiszen az anyagi jóllétről tanúskodott. Nemcsak a magasabb sarok mutatta a tulajdonosának gazdagságát, hanem ezek a darabok szépek, míves is voltak. A francia uralkodók is élvezték a magassarkú cipők viselését, egyikük, XIV. Lajos például gyűjtője is volt a magassarkú cipőknek. Ahogy a nők is tudnak magasságukon növelni egy magasabb sarkú cipő viselésével, úgy a francia király is éppen ezért rajongott annyira ezekért a darabokért.

A kezdetekben tehát a férfiak kiváltsága és viselete volt a magassarkú cipők viselése. Túlságosan éles határ nem volt szabva a cipőviselés terén, de hogy a nők is kifejezzék a férfiakkal való egyenlőségüket, a XVII. század vége felé már egyre inkább belebújtak a magassarkú cipőkbe ők is. A törekvésük olyan jól sikerült, hogy a XX. századra már csak a nők tipegtek magas sarkakon, a férfiak fokozatosan mondtak lemondtak róla. Olyannyira például, hogy egyes nagyobb rendezvényekre be sem tehetik a lábukat azok a hölgyek, akik lapossarkúban vannak. Volt már olyan Cannes-i filmfesztivál, amelyre nem engedtek be olyan női vendégeket, akiknek dresszkódja nem felelt meg az előírásoknak. Nevezetesen nem magassarkú cipőt viseltek.

Körülbelül kétezer évvel ezelőtt már a görög és római színészek megmagasították cipőjük sarkát, így vonultak színpadra akkor, amikor egy nagyobb rangú személyt formáltak meg. A szerepük szerint istenek vagy királyok rangjához mérten azért kellett a magas sarok viselése, hogy még közelebb legyenek az isteni szinthez. A történelem során jó darabig inkább a férfi öltözék darabja volt a magassarkú cipő. Mára ez a nők kiváltsága.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!