Már az ókorban felismerték a hamu értékét. Az ókori görögök, majd a középkorban a szerzetesek a fa égetése során nyert hamut úgy használták fel, mint növényvédő szert. Olykor még használják is azt a módszert, amely égetéssel valósul meg. Az erdőtüzek utáni burjánzó növényzetet vették alapul, és ezt trópusi ültetvényeken a mai napig alkalmazzák.

A téli időszakban, akik fával fűtenek, hamu marad vissza, amelyet érdemes összegyűjteni és a kertben továbbhasznosítani. Azt azonban fontos figyelembe venni, hogy a vegyes tüzelésű kazánból, vagy színezett, pácolt, tartósítószerrel ellátott fa égése után megmaradt hamu kerti felhasználása egyáltalán nem célszerű. Ez a hamu ugyanis szennyezi a talajt, így a növényeket is, megakadályozza azok fejlődését.

A fahamu olyan értékes tápanyagokat tartalmaz, mint kálium, magnézium, foszfor, kalcium-karbonát, vagyis mész, és mikro-, nyomelemeket is. A megfelelő tárolással egyben tartható az értékes tápanyag, ezért olyan helyre kell az összegyűjtött hamut tenni, ahol az eső nem érheti, mert az kimossa az értéket belőle, de nedves helyen is veszít hatékonyságából. Kicsi mértékben a komposzthoz is hozzáadagolható a fahamu, ez azt jelenti, hogy körülbelül 3%-nyi hamu keverhető a tápanyaghoz.

A hamu lúgosítja a talajt, így a meszes talajú helyeket nem vagy csak nagyon kis mértékben kell a természetes anyaggal borítani. A hamut, mint a talaj természetes tápanyagát ne szeles időben terítsük szét. Fontos, hogy a művelet előtt viselj védőkesztyűt, valamint a szálló hamut ne lélegezd be. Gyűjtögesd a hamut, és már kora tavasszal érdemes a száraz talajba forgatni. Mivel nagyon finom anyag, így nagyon hamar kifejti jótékony hatását, emiatt aztán vékonyan kell meghinteni a földet, mert a túl vastag réteg nem hogy jót tenne, de még árthat is, ugyanis megakadályozhatja a növények tápanyagfelvételét.

Lúgos talaj esetén bánj vele óvatosan. A mészkedvelő növények esetében is évente egyszer alkalmazd, a hagymás és az egynyári virágok is kaphatnak belőle.

(Kép forrása: naldzgraphics.net)