A téma boncolgatása kapcsán számunkra a mennyiség nem annyira a funkcionalitás szempontjából fontos, hanem növekvő helyigénye miatt. Mert abban a tíz évben megjelentek a következő elektronikai eszközök egy polgári nappaliban. Ugye a TV, aminek még volt valódi és igen nagy képcsöve. Egy lakberendezéshez kapcsolódó kutatás sokáig foglalkozott azzal a témával, hogy mit jelent, mitől függ, hogy ki-mit tart a tv tetején. Mert ebben a korban még 18-30 cm széles, fa vagy utánzat illetve műanyag tv tetők álltak a rendelkezésre, hogy telerakjuk őket fényképekkel, nippekkel. Na de vissza a sokasodó elektronikai eszközökhöz. Bekerült a tv után a kazettás magnó (lehetőleg dupla kazetta), a rádió, erősítő, a „deck”, a bakelit lemezjátszó még maradt és érkezett a VHS videó lejátszó. Amennyiben jó hangzást akartunk, méretes hangfalak is szükségesek voltak. Ennyi eszközt, amelyek méretüket tekintve ha egymásra rakjuk, egy mai közepes hűtő robosztusságát is kitették, valahogy el is kellett helyezni. Oltárok épültek a nappalikban. Műszaki cikkekből. Az oltár uralta a nappalit, mutatta a lakók anyagi helyzetét, érezhető volt az ott tartózkodónak, hova is került. Megismertük a márkákat, elismerően bólintottunk egy ITT vagy AKAI láttán és bátran rákérdeztünk, hogy mit tud, mennyibe került, ha ennél elegánsabb, akár akkor még számunkra ismeretlen márkát láttunk.

A szerkezetek nyitott, fa tárolókban, polcokon kaptak helyet, vagy kecses fém tartókon, esetenként üveg lapok mögött. Majd jöttek a komplex, egybe épített tornyok. Itt egyre kevesebb bútorra volt szükség, de a fejlődés megállíthatatlanul haladt, először is a méretcsökkentés irányába. Először laposabbak és könnyebbek lettek a dolgok (erősítők, cd lejátszok, hangfalak, dvd lejátszók, stb). Utána keskenyebbek (tv-k). Majd… Eltűntek egyszerűen. Először a lemezjátszó, utána a dvd lejátszó, közben a nagy rádió. Majd az erősítő bekerült a hangfalba, amiből lejátszós, erősítős valami lett, a lemezek és a cd-k lekerültek a pincébe, háttértárak születtek ezer meg ezer zenével, filmmel…és végül megérkezett a tv, amin minden van. Felhőből érkezik a film és a zene, egy eszközre, ami mindent tud és amelyhez maximum egy kábelszolgáltató és/vagy internet kapcsolódik.

Így, hogy eltűntek az ezüst dobozok, az oltárok a nappaliból, és egy átlagos polgári családban egy szép plazma vagy led tv van a falon, mint egy kép, maximum néhány rejtett pici hangszóró..újra a tv lett a dísz, amihez tartó, vagyis bútor már nem igen szükséges. Lakberendezés során maga az eszköz lesz egy kép a falon, amihez külön tartó, tároló sok esetben nem szükséges. Amennyiben mégis zavarna a fekete képernyő látványa, számos ötlettel állunk rendelkezésedre, amelyeket egy korábbi cikkünkben: „Hova tűnt a TV?” gyűjtöttünk össze.

(fotó: fastcodesign.com)