Az már köztudott, hogy az alkohol és dohánytermékek komoly függőségek kialakulásához vezetnek, viszont a kekszről, jégkrémről, chipsről, vagy épp csokoládéról nem is feltételeznénk. Pedig a tudomány már rég feltárta ezeket. A fent említett ártalmatlannak tűnő nassolnivaló összetevőjüknél fogva okoznak addikciót. A sikeres hozzá és rászokás titka a finomított szénhidrátok (fehér liszt, cukor) megfelelő mennyiségű hozzáadásában rejlik, na meg persze a hozzáadott zsíréban. Ezek hárman hirtelen megemelik a vércukorszintet, így nem csak energiát adnak, hanem pillanatnyi punnyadásunkból is felráznak, és ami mégfontosabb, dopaminszint növekedést okoznak. Utóbbi pedig a jó közérzetért és jó kedvért felelős, valamint azért is, hogy még többet fogyasszunk a fent említett két dologból.

Keksz

Az ártalmatlannak tűnő háztartási keksz valóban az, ám az azt követő keksz generáció már korántsem. A PLOS ONE tudományos magazinban olvasható 2015-ös kutatás szerint a kekszek és édességek a legaddiktívabb ételek negyedik helyét szerezték meg a gyorskaják, csokik és chipsek után.

A csokival és egyéb finomságokkal töltött kekszekben fellehető cukor, liszt és egyéb ízesítő, amelyek közösen kiváltják a már említett vércukorszint növekedést, azaz a megváltó energialöketet, aminek hatására felpörgünk. Ha pedig vércukorszintünk ingadozni kezd, és visszaesik, azonnal az újabb édes finomságért nyúlunk.

Csokoládé

A csoki-függőség nem újkeltű dolog, inkább csak érdekes, lévén, hogy a csokoládénak a benne található antioxidánsok miatt számos pozitív hatása van. Noha addikcióról a fokozott csokoládé bevitel esetén beszélünk. Már egy új szó is kialakul rá erre a jelenségre, mégpedig a csokoholizmus.

Az International Journal of Psychophysiology című tudományos magazin egy tanulmányában azt részletezte, hogy a magukat csokoládéfüggőként aposztrofáló jelentkezők, a csoki látványára, elfogyasztására olyan fizikai, viselkedési, és érzelmi reakciót adtak, amely erőteljes párhuzamot mutat a kábítószerfüggők droggal kapcsolatos válaszaival.

Chips

A legkedveltebb rágcsálnivalók egyike maga a bűnbeesés. Nem tudunk vele leállni, még akkor sem, ha szigorú diétánk megtiltja a burgonyaszirmok falását. Nem véletlen, mert a chipsek színtiszta szénhidrátok, amelyek szintén hirtelen energialöketet adnak a szervezetnek, így mindig többet és többet akarunk belőlük. Nem beszélve a fűszerekről, ízfokozókról, amelyek szinte rabul ejtenek.

Fagylalt

Bármilyen jellegű fagylalt képes olyan szinten stimulálni az agyat, mint a drogok, legalábbis egyes kutatók ezt állítják. Azért nem kell talán ennyire komolyan venni a dolgot, de tény, hogy magas cukortartalma miatt hamar rászokhatunk, de előbb válunk tőle kövérré, mint kábszerfüggőhöz hasonló addiktív emberré.

Gyorsételek

A gyorséttermi kaják azok, amelyek már összeforrtak a függőség, és addiktív ételek kifejezéssel. A Torontói Egyetem szerint a gyorséttermi ételekre úgy kell tekinteni, mint az agy és az ízlelőbimbók jutalmára, elvégre az azonnali jutalmazás érzetét keltik az agyban. Nem kell várnunk, nem kell erőfeszítést tennünk, csak kérni, kifizetni és hozzá is jutunk az ízélményhez, a jutalomhoz, ami kémiai vegyületek tucatját szabadítja fel az agyban, amelyektől boldogak leszünk. Ezért lehetséges az, hogy türelmetlenebbé, és kulturálatlanabbá tesz minket a gyorskaja.

A gyorséttermi ételek tele vannak ízfokozókkal, stimulátorokkal, és persze cukorra. S mint, hogy az eddigieknél, itt is ez a nyerő kombó, ami azonnal energiát és boldogsághormont ad. Miért ne akarnánk belőle még többet?