Nemrégiben arról írtunk, hogy a gyermeket hagyni kell rajzolni, színezni, hiszen ezek az írás alapjai. Ezért is fontos, hogy gyermekünk szívesen ragadjon kezébe színes ceruzát, filcet, tollat, zsírkrétát, mert nemcsak a fantáziájában rejlő gondolatokat tudja így kifejezni, de általa fejlődik a kézügyessége, a finommotorika alapjait teremti meg. A rajzolás során erősödik a kéz, beidegződik a helyes ceruzafogás. A gyerekek általában nagy hajlandóságot mutatnak a rajzolásra, csakhogy nem mindegyik. Mivel azonban az anyukák is tisztában vannak azzal, hogy milyen fontos, igencsak kétségbe tudnak esni akkor, amikor az ő csemetéjük bizony egyenesen utál rajzolni.
A szülők tehetnek annak érdekében, hogy ez változzon. A fő feladat azon van, hogy megfelelően kell motiválni a gyermeket, de az erőltetés nem az. A muszájból rajzolás csak tovább rontja a helyzetet. Ha egyáltalán nem mutat érdeklődést a rajzolásnak ahhoz a formájához, ahogyan a szülők fejében él – papír az asztalon, színes ceruzák és filcek használata –, akkor is van más olyan tevékenység, amely az ujjakat ügyesíti, az önkifejezést segíti. Éppen ezért vegyünk elő gyurmát, építőkockát, fessünk, barkácsoljunk, öntsünk gipszet közösen. Egyszer úgyis rájön a rajzolás ízére, mert egy lapon minden gondolatát és érzelmét meg tudja mutatni, ki tudja nyilvánítani, és belső feszültségeit oldhatja.
A választék igencsak széles a különböző témájú kifestők között, így aztán korosztályonként, és nemek szerint is meg lehet találni azt a színezőt, kifestőt, amely meghozza az alkotókedvet. Ha nagyon motiválatlan a gyermek, akkor arra ügyelni kell, hogy a színező minél kevesebb munkával megvalósítható legyen, hogy a maradék kedvét se vegyük el. Ha nem túl aprólékos a kiszínezendő kép, és végül szépet alkot, az már fellendíti a hangulatot és a motivációját is.
A gyermekek rajza sok mindent elárul. Szakértők rejtett vagy nem rejtett titkokra rájöhetnek a gyermek életével, gondolataival kapcsolatosan, amelyet más nem is gondol. Mivel a rajzok a gyerekek gondolatait fejezik ki, ezért a felnőttnek, a szülőnek nem szabad beleszólnia abban, hogy mit és hogyan rajzoljon. Ha mindig ott állunk mellettük és dirigálunk, akkor persze, hogy nem akar rajzolni. Hiszen mi felnőttek honnan is tudhatnánk, hogy mik vannak a kicsi fejekben?
Oka lehet az is, hogy a gyermek nem szeret rajzolni, hogy nem akarja a külvilággal megismertetni gondolatait. Ha nemrég élte át az eseményt, esetleg annak következtében szorong, azt nem akarja rajzban sem kifejezni. Ahhoz idő kell. Az is előfordul, hogy egyszerűen csak nincs kedve a rajzoláshoz. Ha ízelítőt kapott a gyerkőc a digitális világból –márpedig az elkerülhetetlen és kivédhetetlen –, akkor elképzelhető, hogy elveheti a kedvet a rajzolástól. Emiatt kell biztosítania a szülőnek az alkotáshoz szükséges feltételeket és eszközöket, de a nyugodt légkört, és motivációt is.
